Aztán mondott valami még rosszabbat.

– Holnap megbeszéljük, hogyan fogjuk felosztani a dolgokat.

– Milyen dolgokat?

– Például a ház.

Patrícia mozdulatlan maradt.

– Ez a ház az apámé.

– Hét éve élek itt. Befektettem pénzt. Ne hidd, hogy egy bőrönddel kirúghatsz innen.

Azon az estén Mauricio elment az anyjához.

Percekkel később Renata ezt írta:

„Azt mondta, hogy a válás után a ház fele az övé lesz.”

Másnap egy ügyvéd áttekintette a tulajdoni lapokat: az ingatlan kizárólag Patricia apjáé volt. Mauricio megpróbálhatott bizonyos költségeket bizonyítani, de ettől még nem lett a tulajdonos.

Patricia úgy hitte, hogy a fenyegetés ezzel véget ér.

Tévedett.

Két nappal később megérkezett egy ajánlat Mauricio ügyvédjétől.

Visszavonná a házra vonatkozó követelését… ha Mateo vele lakna.

Ezen felül követelte a megtakarítás egy részét, az autót, valamint kártérítést az állítólagos fejlesztésekért.

Patricia hívta.

– Felajánlod, hogy megtarthatom apám házát a fiunkért cserébe?

– Megállapodást keresek.

– Mateo nem egy bútordarab, amit feloszthatunk.

–Egész nap dolgozol. Anyukám majd gondoskodik róla.

– Ugyanaz a nő, aki megtanította neki, hogy hazudjon nekem, hogy megvédje a hűtlenségedet?

Mauricio letette a telefont.

Az ügyvéd átvette a dokumentumot, és így szólt:

–Ments meg minden üzenetet. Ha nyomásgyakorlás eszközévé akarja tenni a fiát, hagyja, hogy a szavai magukért beszéljenek.

Patricia még mindig nem tudta, hogy maga Mateo fogja leleplezni apja utolsó hazugságát.

3. RÉSZ

A következő héten Mauricio egyre agresszívabb üzeneteket kezdett írni.

„Elveszed tőlem a fiamat.”

„Apád mindig mindent megold helyetted.”

„Amikor ez bíró elé kerül, meglátjuk, kinek van ténylegesen ideje felnevelni Mateót.”

Patricia nem dőlt be a provokációnak. Mauricio minden alkalommal, amikor látni akarta a gyereket, konkrét időpontokkal válaszolt.

„Szombaton tíztől hétig.”

„Kedden átveheted az óvodában.”

„Ha vasárnap el akarod vinni az állatkertbe, rendben.”

Nem akarta elvágni az apa és fia közötti köteléket. Meg akarta akadályozni, hogy Matthew-t újra hírvivőként, alibiként vagy alkualapként használják fel.

Egyik szombaton Mauricio visszavitte a gyereket, miután együtt töltötték a napot.

– Látod? Semmi sem történt vele velem. Most hagyod, hogy anyámnál aludjon?

Mateo abbahagyta a mosolygást.

Patrícia felállt.

– Erről nem fogunk előtte beszélni.

– Mindig mindent irányítani akarsz.

Mateo az apjára nézett.

– Nagymama haragszik rám?

Mauricio megdermedt.

-Miért mondod ezt?

– Mert elmondtam a titkot.

Most először látta meg a károkat, amelyeket hetek óta próbált minimalizálni.

– Nagymama azt mondta, ha bármit is mondok, elmész. És most már nem itt laksz.

Mauricio leguggolt elé.

– Nem azért mentem el, amit mondtál.

– Biztonságos?

-Biztonságos.

– Akkor miért mentél el?

Mauricio nem talált könnyű választ.

Patrícia közbelépett.

– Mert a felnőttek döntéseket hoznak, és néha hibáznak is. Te nem tettél semmit.

Azon az estén Mauricio felhívta Elvirát.

– A gyerek azt hiszi, hogy miatta váltunk el.

– Meg akartam védeni a családot.

– Nos, te nem védted meg őt. És én sem.

Mauricio először mondta ki az „én” szót a „Patricia” előtt.

Két nappal később találkozót kért a feleségével.

Sötét karikák a szeme alatt érkezett.

– Visszavonom a kérelmemet, hogy Mateo velem lakhasson.

-Mert?

– Tegnap megint megkérdezte, hogy te is elmész-e, ha elmondok neki egy másik titkot.

Patricia gombócot érzett a torkában.

Mauricio lenézett.

– Megijesztettük.

-Igen.

– Megijesztettem.

Beleegyezett, hogy Mateo Patriciával élhet, hogy az együttélési megállapodásukat írásban rögzítik, és hogy a gyermektartásdíjat hivatalosan is rögzítik. Patricia megtarthatja az autót, a rá eső részt pedig ennek megfelelően kompenzálják. A közös megtakarításaikat az ügyvédeik közötti megállapodás szerint osztják fel.

A ház szóba sem került, mivel jogilag még mindig Enrique tulajdonában volt.

Mauricio továbbra is megpróbálta fenntartani az állítólagos lakásfelújításokra vonatkozó keresetét. Bemutatta a televízió, a grillsütő, a kerti bútorok és néhány építőanyag számláit. Patricia ügyvédje összehasonlította az egyes számlákat Enrique banki átutalásaival. A nagyobb karbantartási költségek nagy részét Patricia apja fizette; a többit a közös életük alatt vásárolták.

A Mauricio által „jelentős befektetésként” emlegetett összeget minimálisra csökkentették. Amikor a saját ügyvédje elmagyarázta neki, abbahagyta az említését.

Patricia számára ez sokat elárul: a férfi, aki azt állította, hogy ő építette a házat, alig tudta bizonyítani, hogy vásárolt benne olyan dolgokat, amelyekkel kényelmesen lakhatott benne.

Amikor Mauricio végre megértette ezt, az új élete már nem hasonlított arra, amit Renatának ígért.

Egyetlen ingatlana egy egyszobás lakás volt a Narvarte negyedben, amit még a házassága előtt vásárolt. Kiadta bérbe, és hogy a bérleti szerződés lejárta előtt visszakapja, tárgyalnia kellett a bérlőkkel.

Amikor végre megkapta a kulcsokat, vett egy új kanapét, lecserélte a tévét, és kiürített két fiókot a szekrényben.

Renata éjszaka érkezett.

Mauricio kinyitott egy üveg bort.

–Most már beszélgetünk. Nincs hazugság, nincs bujkálás, nincsenek kamerák.

Renata körbejárta a lakást.

– Itt fogunk lakni?

-Először.

-És aztán?

– Felvehetünk kölcsönt. Vehetünk valami nagyobbat.

A bárpultnak támaszkodott.

– Mi történt a házzal?

– Az apjáé.

– De azt mondtad, hogy kapsz belőle egy részt.

– Hibáztam.

– Azt is mondtad, hogy a kocsi a tiéd.

–Mindkettőnknek jár. Valószínűleg megtartja, és kárpótolni fog.

– És a megtakarításaid?

– Szét fognak válni.