A dokumentum szerint 9 hónappal korábban személyi kölcsönt vett fel.

Manuel soha nem kért ennyi pénzt.

Elment a bankba az ügyvédjével, Teresa Vidallal.

Ott fedezték fel, hogy valaki felhasználta a személyi igazolványának, a tulajdoni dokumentumainak és egy digitális tanúsítványának másolatait, amelyekre Manuel évekkel ezelőtt már nem figyelt oda.

Feljelentést tettek az Országos Rendőrségnél.

A következő hetekben Teresa beszerezte a kölcsönnel kapcsolatos banki dokumentációt.

A kérelmet a Manuel ügyeit kezelő korábbi irodához kapcsolódó adatok felhasználásával dolgozták fel.

A pénz egy komoly anyagi problémákkal küzdő ingatlanfejlesztőhöz került.

Amikor Teresa megtudta, hogy ki van feltüntetve a cég adminisztrátoraként, azonnal felhívta Manuelt.

– Be kell jönnöd az irodába.

Van valami, amit látnod kell.

Egy cégbírósági dokumentum várta az asztalon.

A 42 000 eurót kapó cég Álvaróé volt.

A kölcsönkérelem mellett pedig egy e-mail cím volt, amelyet Manuel azonnal felismert.

Ez volt az, amelyikkel a fia a múltban a családi szerződéseket intézte.

De ami igazán megdöbbentett, az a dátum volt.

A kölcsönt 13 nappal azután kérték, hogy Manuel bejelentette az álcsődjét.

3. RÉSZ
Manuel percekig szótlanul bámulta a dokumentumot.

Álvaro évekig a büszkesége volt.

A jogi egyetemet elvégző fiú elegáns irodát nyitott, és mindig befektetésekről, kapcsolatokról és nagyszerű lehetőségekről beszélt.

Manuel fizette a tanulmányait, finanszírozta első irodáját, és olyan tranzakciókat garantált, amelyeket még csak nem is értett teljesen.

Eszébe sem jutott, hogy részletes magyarázatokat követeljen.

Bízott benne, mert a fia volt.

– Ez önmagában nem bizonyítja, hogy Álvaro nyújtotta be a kérelmet – figyelmeztetett Teresa.

De elegendő bizonyíték van a nyomozás folytatásához.

És van még valami: a felhasznált tanúsítvány egy olyan számítógépen maradhatott, amelyhez a fiad hozzáfért, amikor az ügyeidet intézte.

Manuel ezután felidézte, hogy Álvaro évekig megőrizte a cég elektronikus dokumentációját.

– Mit kellene tennem?

—Védje fiókjait, vonja vissza a veszélyeztetett tanúsítványokat, és működjön együtt a rendőrséggel.

És kérlek, ne próbáld ezt azzal megoldani, hogy kifizeted az adósságukat.

Mánuel bólintott.

A visszaút során felidézett egy vitát Carmennel, amikor Álvaro 19 éves volt.

A fia összetörte a családi autót, és pénzt kért a javítására.

Manuel tiltakozás nélkül fizetett.

Kármen dühös lett.

– Mindig megvéded őt a következményektől.

Eljön majd a nap, amikor olyat tesz, amit a pénzeddel nem tudsz helyrehozni.

Azt válaszolta, hogy pontosan azért dolgozik, hogy a gyermekei ne szenvedjenek nehézségeket.

Most már megértette, hogy ha megvédjük őket a problémáktól, az megakadályozhatja őket abban is, hogy megtanuljanak felelősséget vállalni.

Manuelnek azonban volt egy másik, sokkal régebbi, fennálló adóssága is: az, amelyet Sergióval halmozott fel, amikor az kizárta az életéből.

Úgy döntött, hogy összehozza a 3 gyermekét.

November 28-án lenne a születésnapja.

Abban a kis intézményben akarta megünnepelni, ahol Sergio dolgozott.

Megemlítette Álvarónak, hogy a vagyonáról szeretne beszélni, és hogy Teresa jelen lesz, hogy átnézzen néhány dokumentumot.

A fia hozzáállása azonnal megváltozott.

– Persze, hogy megyek, apa.

Mostanában hihetetlenül elfoglalt voltam, de tudod, hogy számíthatsz rám.

Beatriz hasonló meghívást kapott.

Miután hónapokig nem válaszolt, még aznap délután felhívott.

– Apa, de izgalmas!

A lányok sokat kérdezősködnek felőled.

Többet kellene látnunk egymást.

Manuel lehunyta a szemét, amikor meghallotta a lányt.

Tökéletesen emlékeztem arra az esetre, amikor átkeltem az úton, hogy elkerüljem.

Egyszerűen csak megkérte Sergiót, hogy foglaljon le néhány asztalt.

– Álvaro és Beatriz is jönnek?

-Remélem is.

– Évek óta nem ettünk együtt.

– Pontosan ezért akarom csinálni.

Sergio egyetértett.

Lucía felajánlotta, hogy Carmen receptje alapján mandulás süteményt készít.

Születésnapja előestéjén Manuel elment a bárba, amikor az már zárva volt.

Sergiót a konyha padlóját súrolva találta.

– Valamiért bocsánatot kell kérnem – kezdte.

Sergio otthagyta a felmosót a falnak támasztva.

-Mert?

– Amiatt, amit a baleset után mondtam.

Nem volt jogom elvenni a vezetéknevedet, vagy elhitetni veled, hogy megszűntél a fiam lenni.

Sergio mozdulatlan maradt.

– Sokáig azt hittem, hogy soha nem fogsz megbocsátani nekem – vallotta be.

– És évek óta bizonyítod, hogy megváltoztál.

Én voltam az, aki nem tudta, hogyan kell csinálni.

A fia lassan közeledett.

Összeölelkeztek abban az üres konyhában, a mosószer és a frissen mosott edények illata közepette.

Manuel el akarta mondani neki az ál-romlását, de nem volt hozzá bátorsága.

Ez egy újabb hiba lenne, amit ki kellene javítani.

Másnap Álvaro a feleségével, Patriciával megérkezett a bárba.

Drága kabátot és luxusórát viselt.

– Tényleg itt fogjuk megünnepelni a születésnapodat? – kérdezte, miközben belépett.

Manuel Sergióra mutatott, aki az asztalokat készítette elő.

– A bátyád itt dolgozik.

Ennek elégnek kell lennie neked.

Álvaro nem válaszolt.

Beatriz férje és két lánya kíséretében jelent meg.

Virágokat vitt, és úgy ölelte Manuelt, mintha minden héten meglátogatta volna.

A lányok a nagyapjuk felé rohantak.

Manuel izgatottan fogadta őket.

Ártatlanok voltak szüleik döntéseiben.

Lucía elkísérte őket egy közeli asztalhoz, ahol Sergio egy különleges harapnivalót készített.

A felnőttek egy asztal körül ültek, Carmen fényképe alatt.

Sült rizst, valenciai salátát és egy süteményt ettek, ami a régi családi ünnepek emlékeit idézte fel.

Amikor végeztek, Manuel felállt.

– Mielőtt a vagyonomról beszélnék, szeretnék mondani valamit.

Álvaro az asztalon hagyta a mobiltelefonját.