Anyám arra kényszerítette a 6 éves örökbefogadott lányomat, hogy súrolja az ünnepi edényeket, miközben a vér szerinti unokái a drága ajándékaiknak örültek. Amikor kérdőre vontam, apám gúnyosan csak ennyit mondott: „Renatának meg kell értenie a különbséget.” A lányom örökbefogadási papírjaival kapcsolatos, lezárt borítékért nyúltam. Anyám elsápadt, és felkiáltott: „Mauricio, ne nyisd ki!” Ekkor vettem észre, hogy a borítékot már felbontották – és az én aláírásom szerepelt egy olyan iraton, amit még soha életemben nem láttam.