– Tudott Rodrigo adósságairól – mondta Diego. – Nem tervezte, hogy megmenti őket. Azt tervezte, hogy hagyja, hogy kiraboljanak, aztán pedig a saját matracával távozik.

Negyven év házasság nyomtatott számokká változott.

De még mindig ki kellett derítenünk, hogyan került a fentanil az asztalomra.

Csütörtökön elmentem Patricia és Mariana vizsgálatára. A feltételezett szakorvos, Dr. Núñez, egy olcsó rendelőben fogadott minket a város szélén. Nem tűnt érdeklődőnek az egészségem iránt. Provokálni akart.

Megkérdezte, hogy elfelejtettem-e a nevem, megütöttem-e a feleségemet, és hogy tudok-e egyedül fürödni. Aztán megpróbált kapcsolatba hozni a csomaggal.

Mindenre helyesen válaszoltam, de lassan. Lerajzoltam az órát, amit kért. Emlékeztem a szavakra. Elvégeztem a számításokat. Egyetlen hibát sem követtem el, ami igazolhatta volna a Rodrigo által megvásárolni kívánt diagnózist.

Az orvos izzadni kezdett.

„Az eredmények nem meggyőzőek” – ismerte el végül. „Több értékelésre lenne szükségem.”

Patricia kiviharzott.

Még aznap este visszamentem Diegóhoz. Nyitva volt a számítógépe az asztalán.

„Megtaláltuk a hiányzó darabot” – mondta.

A képernyőn megjelent egy éjszakai felvétel arról a raktárról, ahol Rodrigo dolgozott.

Diego megnyomta a „lejátszás” gombot.

És amikor megláttam, hogy ki lépett be a tiltott zónába, és ki vitte el ugyanazt a dobozt, ami hozzám érkezett, tudtam, hogy a következő negyvennyolc óra fogja eldönteni, melyikünk veszít el mindent.

3. RÉSZ

A felvételen szereplő férfi Rodrigo volt.

Kétség sem fért hozzá. A kamera mutatta a teherautóját, az arcát és a kulcsot, amivel a raktár egy lezárt részét nyitotta. Percekkel később egy kartondobozzal a kezében távozott. A belső nyilvántartásban ugyanez a csomag „sérült és megsemmisült”-ként szerepelt.

Szó nélkül bámultam a képernyőt.

„Ezzel nyomozni tudnak ellene a gyógyszer ellopása, a nyilvántartások hamisítása és a házadban felbukkant doboz miatt” – mondta Diego.

– Akkor add be még ma.

Diego megrázta a fejét.

„Először is meg kell akadályoznunk, hogy a saját vagyonodat használják fel önvédelemre, nyomást gyakoroljanak rád, vagy továbbra is megpróbálják befolyásolni a döntéseidet. Ha Rodrigo most, hogy megvan a videó, megtudja, mindent felgyorsíthat: az orvost, a bíróságot, a meghatalmazást, bármit. Napok óta mérik minden reakciódat.”

Igaza volt.

Egész életemben megtanultam valamit az építkezéseken: egy szerkezetet nem terhelnek meg, mielőtt a beton megkötne.

Így hát egy újabb napig én maradtam a zavarodott öregember.

Lassan sétáltam át a saját házamon. Kétszer is megkérdeztem, milyen nap van. Hagytam, hogy Patricia úgy beszéljen velem, mintha gyerek lennék. Hagytam, hogy Mariana megkérdezze, emlékszem-e, hogy kifizettem a villanyszámlát.

Miközben ők a feltételezett hanyatlásomat ünnepelték, Diego és csapata dolgozott.

Nem adhattam el vagy rejthettem el egyszerűen a vagyonomat egy nyomozás közepette. Mindent jogilag, dokumentálva és felülvizsgálva kellett intézni. Átszerveztem az üzleti vagyonomat, számos vagyontárgyat független vagyonkezelés alá helyeztem, és elkülönítettem azokat az erőforrásokat, amelyek még mindig családi döntések tárgyát képezték. Visszavontam a Marianának évekkel korábban adott meghatalmazásokat is, hogy „megkönnyítsem az életemet”.

A juriquillai ház egy örökségi struktúra része maradt, amelyet szakmai tanácsokkal én irányítottam, de Patricia már nem feltételezhette, hogy egy aláírás elég a megszabaduláshoz.

Péntek kora reggel, amikor befejeztem az utolsó dokumentum aláírását, Diego kávét szolgált fel nekem.

–Mostantól kezdve, amit magukkal vihetnek, az már nem ott van, ahol hagyták.

– Tökéletes – válaszoltam. – Most pedig adjon át mindent az Ügyészségnek.

Rodrigo egyedül érkezett pénteken délben.

Köszönés nélkül belépett, becsukta a bejárati ajtót, és egy aktatáskát hagyott az asztalon.

Már nem színlelte a szeretetteljességet.

–Vége a színháznak, Ernesto.

Összegörnyedve ültem a karosszékemben.

Rodrigo elővett egy orvosi jelentést.

– Dr. Núñez kijavította az értékelését. Azt mondja, hogy súlyos károsodása van, agresszív epizódjai vannak, és veszélyt jelent önmagára.

Ez egy nyilvánvaló hamisítás volt.

Aztán elővett egy másik dokumentumot.

– Írj alá egy széleskörű meghatalmazást. Hagyd, hogy intézzem az ügyeidet, én pedig meggyőzöm Patriciát és Marianát, hogy ne vigyék ezt tovább. Szerzünk neked egy kényelmes, privát lakhelyet. Ha nem írod alá, holnap megkezdjük a szükséges jogi eljárást, hogy egy bíró korlátozza a döntéseidet.

Felnéztem, félelmet színlelve.

– És az én házam?

Rodrigo elmosolyodott.

– Nincs szükséged már ekkora házra.

Volt egy pillanat, amikor legszívesebben megütöttem volna.

Ehelyett hagytam, hogy kicsorduljon egy könnycsepp.

– Rendben. Aláírom.

Felderült az arca.

-Tudtam, hogy végül megérted majd.

– De ma este szeretném megtenni, Patricia és Mariana jelenlétében. Ha az életemet adom oda, akkor a lányom előtt akarom megtenni.

Rodrigo néhány másodpercig figyelt. Az arroganciája győzedelmeskedett az óvatossága felett.

– Nyolc órakor. És ne próbálkozz semmivel.

Amikor elment, kiegyenesítettem a hátam.

Fél nyolckor a szoba makulátlanul tiszta volt. Az asztalon kávé, víz és egy mappa volt.

Patricia érkezett meg először, úgy öltözve, mintha valami elegáns vacsorára menne. Mariana idegesnek tűnt, és követte. Rodrigo pontosan nyolc órakor jelent meg az aktatáskájával.

– Nos – mondta –, essünk ezen túl.

Elővette a meghatalmazást.

Letettem a saját mappámat az asztalra.

– Először is, szeretnék mutatni valamit.

Patrícia felsóhajtott.

– Ernesto, kérlek. Ne bonyolítsd tovább a dolgokat.

Elővettem az első dokumentumot.

–Ez Mariana cégeim feletti hatalmának visszavonása.

A lányom egy pillanatra elállt a lélegzete.

A másodikat kaptam.

– Ezek az ingatlanjaimmal és befektetéseimmel kapcsolatos vezetőségi változások.