– Nem élvezem – mondtam halkan. – Befejezem.
Összeszorult az állkapcsa, de nem jött okos válasz.
Apa írta alá először. Evan azután írta alá, hogy Martin emlékeztette, Hargrove szellemi tulajdonnal kapcsolatos panasza a helyesbítő levél benyújtásáig nyitva marad. A bocsánatkérése merevnek, joginak és üresnek tűnt. Apa bocsánatkérése még rosszabb volt, mert szinte őszintének tűnt.
Claire, rossz voltam, hogy megfenyegettelek, rossz voltam, hogy leszóltam a munkádat, és rossz voltam, hogy hagytam, hogy a család kinevessen. Elnézést kérek.
Egyszer elolvastam, és bedobtam a mappámba.
Soha nem költöztem haza. Ehelyett kibéreltem egy kis lakást a New Haven-i vasútállomás közelében, fehér falakkal, csendes szomszédokkal és egy reggeli fény felé néző íróasztallal. Az első ott töltött estén rendeltem elvitelre, egy kartondobozon egyensúlyoztam a laptopomat, és megnyitottam egy üres mappát, melynek címe Hargrove Final Concept volt.
Senki sem kopogott az ajtómon. Senki sem kiabált lent. Senki sem mondta, hogy a hűség a tiszteletlenség lenyelését jelenti.
Két hónappal később lezárult a Hargrove-ügylet. A Calloway Construction kapta meg az építési szerződést – kisebbet, mint amennyit apa szeretett volna, de elég volt a cég stabilizálásához. A tanácsadó cégem külön listán szerepelt.
Nagymama következő születésnapján pontosan egy órát töltöttem ott. Apa felállt, amikor beléptem. Evan hallgatott. Sandra néni túl hangosan dicsérte a kabátomat.
Nagymama megszorította a kezem, és azt suttogta: „A nagyapád mindig azt mondta, hogy te voltál az, aki először olvasott, majd dedikált.”
Mosolyogtam.
A szoba túlsó végében apa úgy nézett rám, mintha végre megtanulta volna a különbséget az engedelmesség és a hatalom között.
Desszert előtt elmentem.
