APÁM POFON VÁGOTT A SAJÁT ESKÜVŐI FOGADÁSOMON, MERT NEM VOLTAM HAJLANDÓ ODAADNI A HÚGOMNAK A NÁSZÁNDÉKBA KAPOTT CSEKKEKET. ANYA RÁM RONTOTT: „NEKI NAGYOBB SZÜKSÉGE VAN RÁJUK. NE LÉGY OLYAN KAPZSI!” A HÚGOM GÚNYOSAN ELMOSOLYODOTT. A TEREM ELCSIENDESEDETT. A FÉRJEM ELÉM ÁLLT: „EZZEL MOST SOKKAL EGYSZERŰBBÉ TETTED A DOLGOT.” APA NEVETETT, AMÍG MEG NEM LÁTTA, HOGY KIK…

Nem voltam többé a lány, akit félrelöknek. Nem voltam többé a testvér, akit kifosztanak. És legfőképpen, nem voltam többé csendes. Én voltam a vihar, amit nem láttak jönni, és én építettem újjá a világot, amit megpróbáltak elpusztítani.

Jogi nyilatkozat: Ez a történet egy szórakoztatási céllal készült kitalált mű. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel, eseményekkel vagy helyekkel a véletlen műve.