Lassan, minden érzelem nélkül összegyűrtem a levelet. Odaléptem az iratmegsemmisítőhöz, és bekapcsoltam. A gép halkan zümmögött, miközben bedugtam a papírt. Végignéztem, ahogy a gép apró, jelentéktelen cafatokra vágja Daniel utolsó, szánalmas próbálkozását, hogy bűntudatot keltsen bennem.
Visszasétáltam az asztalhoz, és kinéztem az ablakon a városra. Boldog voltam-e? Ez rossz kérdés. A boldogság egy törékeny állapot, ami külső dolgoktól függ.
Megérintettem a halvány, ezüstös heget a hajam vonalánál. Nem voltam boldog. Szabad voltam. És érinthetetlen. És ez sokkal, de sokkal többet ért minden hamis mosolynál.
Jogi nyilatkozat: Ez a történet egy szórakoztatási céllal készült kitalált mű. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel, eseményekkel vagy helyekkel a véletlen műve.
