Végül megérkezett egy Hannah nevű volt házvezetőnő egy régi, kompakt autóval.
Pamela évekig szörnyen bánt Hannah-val, rendszeresen átkutatta a táskáit, mielőtt elengedte volna, és gúnyolta a kopott cipőit.
A múlt ellenére Hannah alapvető emberi együttérzésből született.
– Nem az anyádért teszem – tisztázta Hannah gyengéden. – Azért teszem, mert egyetlen emberi lénynek sem lenne szabad az utcán aludnia.
Pamela szégyenkezve lehajtotta a fejét.
Ezúttal nem volt arrogáns válasza.
Key Westben Lucas hivatalos tájékoztatást kapott az ügyészségtől.
Arrébb lépett a napsütötte teraszról, hogy a rokonai ne aggódjanak.
„Mr. Davenport, olyan feljegyzéseket találtunk, amelyek azt mutatják, hogy édesanyja az Ön nevéhez kapcsolódó kártyaszámlákat használt” – magyarázta az ügynök telefonon. „Ellenőriznünk kell, hogy ezeket az összegeket nem csalás útján generálták.”
Lucas mély levegőt vett.
Megalázva érezte magát, de nem volt hajlandó hazudni.
„Ez a pénz közvetlenül a feleségem legális vállalkozásából származott” – válaszolta Lucas világosan. „Engedélyeztem anyámnak, hogy alapvető személyes kiadásokra használja a kártyát, ami hatalmas hiba volt részemről, és minden pénzügyi feljegyzést mellékelek.”
Naomi odalépett hozzá, és megfogta a kezét.
– Nincs egyedül ezzel – nyugtatta meg Naomi halkan. – Azonban nem fogok hazudni, hogy elrejtsem a valóság elől.
– Soha nem kérném tőled, hogy ezt tedd – felelte Lucas hálásan.
Később délután Lucas Walterrel és Nancyvel ült le, és felfedte a teljes igazságot anyja indítékairól.
Walter sokáig hallgatott, és kérges kezeit bámulta.
„Megvetett minket, mert puszta jelenlétünk azzal fenyegetett, hogy leleplezi nagy illúzióit” – jegyezte meg Walter halkan. „Milyen tragikus minden nap úgy élni, hogy valaki másnak tetteti magát, mint aki nem.”
Nancy nem ünnepelte Betsy bukását.
– Remélem, megfizeti, amivel tartozik azoknak az ártatlan embereknek – mondta Nancy gyengéden. – A pénzt végül vissza lehet fizetni, de az ellopott emberi méltóságot nem lehet ilyen könnyen visszaállítani.
Naomi melegen megölelte az anyját.
A szülei olyan nagyságrenddel rendelkeztek, amit pénzen soha nem lehetett megvásárolni.
A jogi folyamat több nehéz hónapig folytatódott.
A nyomozók végül felfedezték, hogy Betsy harmincnégy áldozatot több mint tizennyolcmillió dollárral károsított meg.
A bevételt extravagáns partikra, kozmetikai műtétekre, luxusdivatra és uzsorakamatokra költötte.
Amikor a terv összeomlani kezdett, Lucas kártyáját használta fel a gazdagságról alkotott hamis képének megőrzésére.
Kifejezetten azért szervezte meg a Pinecrest-tavi kiruccanást, hogy hat új, gazdag áldozatot szerezzen magának.
Naomi gyors lemondása akaratlanul is megmentette mind a hat családot a lehetséges csődtől.
Betsy három hónapig előzetes letartóztatásban maradt, mielőtt óvadékot kapott volna, miután átadta luxusékszereit, egy elrejtett járművét és további vagyontárgyait az áldozatok kártalanítása érdekében.
Pamela a legsúlyosabb bűncselekményeket azzal kerülte el, hogy teljes mértékben együttműködött az ügyészekkel, átadta a tranzakciós naplóit és hozzáfért a közösségi média fiókjaihoz.
De az online hírneve összeomlott.
Brands elhagyta őt.
Elvesztette a lakását.
Végül anya és lánya beköltöztek egy aprócska bérelt szobába Columbus belvárosában.
Betsy először nem volt hajlandó dolgozni.
„Nem azért születtem, hogy asztalokat súroljak vagy piszkos házakat takarítsak” – panaszkodott Betsy keserűen.
De a bíróság által elrendelt kártérítés kötelező volt, és a fizetés elmulasztása egyenesen visszakerülhetett volna a börtönbe.
Pamela munkát talált egy ruházati üzletben.
Naponta tíz órát állt, rendszerezte az árut, kiszolgálta az igényes vásárlókat, kérgessé vált a keze, megtanulta a tömegközlekedést, és minden fillért megszámolt.
Betsy végül talált egy mosogatói állást egy kis étkezdében a központi buszpályaudvar közelében.
Az első estéjén forró gőz égette az arcát, az erős szappan irritálta a kezét, a konyhafőnök pedig folyamatosan nagyobb sebességet követelt.
„Senkit sem fizetnek azért, hogy csinos legyen a konyhámban!” – kiáltotta rá a vezető. „Ha akarod a fizetésedet, most fejezd be azokat a zsíros serpenyőket!”
Betsy legszívesebben kitört volna.
Aztán eszébe jutott a hideg börtöncella, és lenyelte a büszkeségét.
Eközben Naomi és Lucas Walterrel és Nancyvel Flagstaff egy békés környékére költöztek.
Vettek egy gyönyörű házat, amelynek kertje tele volt színes virágokkal.
Lucas minden vállalati rendezvényen büszkén mutatta be Naomit, mint cége igazi alapítóját és vezérigazgatóját.
Terápiába is kezdett, hogy szembenézzen bűntudatával és azzal az egész életen át tartó kényszerével, hogy megnyugtassa anyját.
„Összekevertem az anyám segítését azzal, hogy vakon engedelmeskedem neki” – vallotta be Lucas Naominak egy este. „Megengedtem, hogy igazságtalanul bánj veled, csak hogy fenntartsam a békét.”
Naomi szerető őszinteséggel válaszolt.
– Fájt, hogy ilyen sokáig vártál rá – mondta Naomi halkan. – Most, hogy határozott határt húztál, tartanod kell magad hozzá.
És Lucas meg is tette.
Figyelmen kívül hagyta az érzelmi manipulációt és a színlelt egészségügyi vészhelyzeteket, kizárólag jogi tanácsadón keresztül kommunikált.
Hat hónappal később a forgalom megállt egy forgalmas columbusi étterem előtt.
Naomi kinézett az autó ablakán.
A hátsó konyhában egy idős asszony nehéz főzőedényeket mosogatott.
Foltos kötényt viselt.
A kezei feldagadtak és vörösek voltak, miközben a konyhafőnök utasításokat harsogott.
Betsy volt az.
Lucas ránézett, és azonnal felismerte az anyját.
Egy rövid pillanatra régi emlékek és az ismerős vágy támadt benne, hogy megmentse a lányt.
Betsy véletlenül felnézett.
Tekintetük találkozott az ablakon keresztül.
Leejtett egy tányért, és az utca felé indult, mintha a nevét akarná szólítani.
Lucas gyengéden megszorította Naomi kezét.
– Álljak félre? – kérdezte Naomi halkan.
