Murmurs azonnal a tornaterembe rohant.
Shirley dühös lett.
– Hol találtad ezt?! – kiáltotta.
Gary tökéletesen nyugodt maradt.
– A telefonod a szobában lévő számítógéphez volt csatlakoztatva. És valaki tegnap este elküldte nekem ezeket a fotókat.
Apámhoz fordultam.
A képernyőre nézett, teljesen megváltozott.
– Tudtad? – kérdeztem.
Nem válaszolt.
Aztán Shirley mentegetőzni kezdett, mondván, hogy csak „tisztelgést” akart tenni anyám előtt.
Senki sem hitt neki.
Gary odajött hozzám, és átnyújtott egy kis dobozt.
– Édesanyád és én a halála előtt kaptuk – magyarázta. Anyám megkérte, hogy tartsa meg, amíg készen nem állsz.
Belül egy levél volt.
Remegett a kezem, amikor kinyitottam.
„Kedvesem, ha egy nap ezt a ruhát viseled, egy dolgot ne feledj: senki sem veheti el tőled azt, ami a szerelmünkből származik.”
Sírtam.
Az egész terem spontán felállt.
Még néhány szülő is megtapasztalta a szemét.
Apám végül néhány héttel később elhagyta Shirley-t.
Ami Shirleyt illeti, soha többé nem tért magához tőlünk.
Azon az estén megértettem valamit.
Képes volt lemásolni a ruhámat.
De soha nem lenne képes lemásolni azokat az emlékeket, a szeretetet és a húsz évet, amit anyám a szívembe vésett.
