Az anyósom valami ocsmány, bűzös lével öntötte le a menyasszonyi ruhámat, és egy cetlit hagyott rajta: „Tudd, hol a helyed!” Kétszáz vendég szeme láttára én mégis felvettem, apám karjába kapaszkodtam, és egyetlen könnycsepp nélkül vonultam végig a padsorok között. Majd az oltárnál a vőlegényemre mosolyogtam, és a fülébe súgtam: „Anyád elfelejtett egy apróságot: pontosan ismerem a titkot, ami mindkettőtöket a börtönbe juttat.”