A víz folyik tovább, közömbösen és megállíthatatlanul. De az emlékek, akárcsak az a kutya, aki nem volt hajlandó elhagyni a fagyos hullámokat, örökké itt maradnak velünk. Ott állnak a parton, és csendben őrködnek, emlékeztetve minket arra, hogy soha, de soha ne adjuk fel. És ez a tudat elég ahhoz, hogy minden reggel felkeljek, felvegyem az egyenruhát, és tegyem a dolgomat. Mert a hűség kötelez. Életre, halálra, és mindenre, ami a kettő között van.