Vika, az iskola „királynője” eközben dühösen tört át a tömegen. Az arca eltorzult a dühtől és a féltékenységtől. Nem bírta elviselni, hogy a barátja, akit ő maga küldött oda, hogy nevetségessé tegye a “kövér lányt”, most egy megszégyenült bábnak tűnt, akit Lena játszi könnyedséggel homályosított el.
– Mit képzelsz magadról?! – sziszegte Vika, amikor odaért Lenához. A hangja remegett az elfojtott indulattól. – Azt hiszed, hogy most valami sztár lettél, csak mert betanultál pár lépést? Ez szánalmas!
Lena lassan a poharáért nyúlt, ivott egy korty vizet, majd nyugodtan Vika felé fordult. A tekintetében nyoma sem volt annak a megfélemlített, csendes lánynak, akit az osztálytársak éveken át terrorizáltak.
– Csak táncoltam, Vika – mondta halkan, de a hangja tisztán csengett a terem zajában. – Azt hittem, ez egy bál, ahol az emberek pontosan ezt szokták csinálni. Ha ez téged ennyire zavar, az a te problémád, nem az enyém.
Ebben a pillanatban Artem is odaért. Zavartan dörzsölte a tarkóját, és láthatóan nem találta a szavakat. – Lena… én… figyelj, én nem akartam… – kezdte hebegve, de a lány felemelte a kezét, és megállította.
– Nincs mit mondanod, Artem – válaszolta Lena egy halvány, udvarias, de jéghideg mosollyal. – Megkaptad a műsorodat, amit annyira akartál. Csak éppen nem az lett a vége, amire számítottál. Köszönöm a táncot.
Ezzel megfordult, és békésen elsétált. Nem hagyta el a termet sírva, nem menekült el. Odament egy csendesebb asztalhoz, ahol néhány másik, hozzá hasonlóan “kiközösített” diák ült, akik most csillogó szemekkel és hatalmas mosollyal fogadták őt. Az este hátralévő részében Lena még soha nem érezte magát ilyen jól. Nem érdekelte többé a többiek suttogása. Később még fel is kérték táncolni – de ezúttal nem gúnyolódásból, hanem őszinte tiszteletből, egy csendes srác a párhuzamos osztályból.
Ami pedig a titkot illeti: senki sem tudta a suliban, hogy Lena édesanyja egykor profi versenytáncos volt. Lena gyermekkora óta heti háromszor járt a stúdióba. Ott nem számított a testsúlya, sem a szemüvege. Ott csak a ritmus, a tartás és a zene iránti alázat létezett. A tánc volt a menedéke az iskolai bántalmazások elől, és most ez a menedék vált a legnagyobb fegyverévé.
Befejezés:
Az a szalagavató este fordulópontot jelentett. Bár másnap nem lettek hirtelen a legjobb barátok az osztálytársakkal, a gúnyolódások és a kegyetlen megjegyzések varázsütésre megszűntek. Artem és Vika tekintélye megrepedt; az iskola rájött, hogy a felszínes gonoszkodás nem ér semmit a valódi tehetség és az igazi méltóság ellen.
Amikor eljött a ballagás napja, Lena büszkén, mosolyogva vette át a bizonyítványát. Már tudta, hogy a világ sokkal nagyobb és színesebb annál a szűk, ítélkező közegnél, amit a középiskola jelentett. Az az egyetlen, varázslatos tánc nemcsak a többiek szemét nyitotta fel, hanem a sajátját is. Rájött, hogy a valódi szépség és erő sosem a ruhaméretben vagy a népszerűségben rejlik, hanem abban a bátorságban, amellyel felvállaljuk önmagunkat – még akkor is, amikor az egész világ arra vár, hogy elbukjunk.
