Klára sosem felejtette el azt a hideg őszi napot. A kórház üvegajtajánál állva gyakran eszébe jutott a hat néma, várakozó kutya. Ők tanították meg neki a legfontosabb leckét a hivatásáról és az életről: a gyógyulás soha nem csak a testben megy végbe. A legmélyebb sebeket a szeretet, a hűség és a gondoskodás gyógyítja be.

És ha valaha bárki megkérdezte Klárát, hogy mi volt a legnagyobb orvosi csoda, amit élete során tapasztalt, sosem a bonyolult műtétekről vagy a ritka betegségek leküzdéséről beszélt. Mindig csak elmosolyodott, a távolba nézett, és így válaszolt: – A legnagyobb csoda az, amikor egy ember és hat kóbor állat bebizonyítja a világnak, hogy amíg van kire vigyáznunk, addig az élet mindig megtalálja a módját, hogy megmentsen minket.