Aznap hajnalban, amikor Tomás Salgado a verandáján találta mezítlábas, véráztatta lányát, amint az életben maradásáért esedezett bocsánatért, a békés földműves, aki addig volt, örökre meghalt.

1. rész

Azon a reggelen, amikor Tomás Salgado mezítláb, vérben ázva találta lányát, aki bocsánatot kért azért, hogy még él, a békés paraszt, aki húsz évig élt, a saját háza előtt halt meg.

2:17-kor Sombra, az öreg fekete kutyája, ugatni kezdett az út felé. Tomás egy szerény tanyán élt Tepatitlán külvárosában, Jaliscóban, ahol hajnal előtt kelt, hogy lucernát vágjon, kerítéseket javítson és mások állataira vigyázzon. A szomszédok úgy ismerték, mint egy harcképtelen embert. Még akkor is, ha valaki pénzzel tartozott neki, inkább várt, mintsem hogy felemelje a hangját.

Azon az estén kinyitotta az ajtót, és meglátta Elenát, egyetlen lányát, aki a folyosón kuporgott. Felrepedt a szája, az egyik szeme feldagadt, csukva, a ruháján pedig sötét foltok voltak. Mindkét karjával próbálta védeni a bordáit.

– Apa… ne küldj vissza hozzá.

Tomás érezte, hogy a lábai felmondják a szolgálatot. Letérdelt, betakargatta a kabátjába, és bevitte a hálószobába, amely az esküvője óta érintetlen maradt.

Felhívta Dr. Velascót, aki kérdés nélkül átautózott a városon. Elenának két bordája eltört, a hátán régi zúzódások, a csuklóján pedig horzsolások voltak.

– Ez nem ma kezdődött – mormolta az orvos.

Elena lesütötte a tekintetét.

– Ramiro azt mondta, senki sem fog hinni nekem. Az apja ismer rendőröket, bírákat és tisztviselőket. Azt is mondta, hogy te csak egy szegény farmer vagy, aki nem tehet ellene semmit.

Ramiro Valdés három évvel korábban érkezett Elena életébe egy új teherautóval, szép ruhákkal és tökéletes ígéretekkel. Apja, Evaristo Valdés a Városfejlesztési Tanács elnöke volt, és építőipari vállalatokat, lakásépítéseket és közbeszerzéseket irányított. A család számára Tomás egyszerűen a kérges özvegyember volt, aki esküvői ajándékba adta nekik a megtakarításait.

Elena elrejtette az első lökéseket. Később a zúzódásokat hosszú blúzok alá rejtette. Ramiro meggyőzte arról, hogy a féltékenysége szerelem, és hogy ha feljelentené, az mindkét család hírnevét tönkretenné. Evaristo is megfenyegette.

– Ebben a városban mi döntjük el, hogy ki a bűnös.

Azon a reggelen Elena felfedezett egy jegyzetfüzetet a férje irodájában. Miközben a lapokat fényképezte, Ramiro belépett. Megütötte, elvette a telefonját, és a kapuhoz vonszolta.

– Gyere vissza, ha megtanultál engedelmeskedni.

Elena majdnem 4 kilométert gyalogolt a tanyára.

Amikor a gyógyszer végre elaltatta, Tomás az ágya mellett maradt, és nézte a nehézkes légzését. Aztán kinyitott egy szekrényt, és kivett egy régi baseballütőt. A feleségéé, Teresáé volt, aki a halála előtt egy helyi ligában játszott.

Tomás ételt hagyott Sombrának, beszállt a teherautójába, és elhajtott a Valdés-rezidenciához. A ház egy dombon csillogott, mintha semmi szégyenletes nem történhetne az ablakai mögött.

Ramiro selyemköntöst viselt, a kezében egy pohár tequilával.

Elena küldött koldulni? Tudtam, hogy sírva fogsz visszajönni.

Tomás éppen annyira emelte fel az ütőt, hogy lássa.

Ramiro mosolya lehervadt.

– Nem koldulni jöttem.

– Akkor tűnj innen, mielőtt hívom a rendőrséget.

– Hívd fel.

Ramiro habozott. Tomás benyúlt a kabátjába, és egy vastag mappát tett a padlóra, tele számlakivonatokkal, szerződésekkel és fényképekkel.

– Mielőtt megérkeznek, be kell vallanod, mit tettél a lányommal, és hová rejtetted a második könyvelési könyvet.

Ramiro elsápadt. Még mindig nem tudta, hogy ez a hallgatag paraszt az elmúlt hat hónapot a családja bukását tervezgette.

2. rész
Ramiro erőltetetten felnevetett, és kiment a folyosóra.
„Megőrültél.” Elena megütötte magát. Mindig is labilis volt.
Tomás benézett. A lépcső közelében törött üveg, egy vérfolt és Elena törött karkötője hevert a márványon.
„Azt is mondd, hogy hamisította az aláírását két, 3 800 000 pesós kölcsönön.”
Ramiro megragadta a poharát.
„Nem olvashatod el azokat a dokumentumokat.”
Tomás évekig hagyta, hogy mindenki ezt elhitesse.

Mielőtt azonban visszatért vidékre, hogy gondoskodjon Teresáról a betegsége alatt, 18 évig igazságügyi könyvelőként dolgozott az ügyészségen. Fátyolcégeket, közpénzek sikkasztását és pénzmosást vizsgált. Tudta, hogy a számoknak jobb a memóriájuk, mint a bűnözőknek. Hat hónappal ezelőtt Elena elvitt neki egy doboz Ramiro papírjait, mert félt, hogy elveszíti a házat. Tomás felfújt szerződéseket, hamis számlákat és három építőipari cégen keresztül átirányított önkormányzati forrásokat talált. Mindent lemásolt, és megkérte volt kollégáit, hogy diszkréten nyomozzanak.
– Evaristo olyan utakért szedett be díjat, amiket soha nem épített – mondta Tomás. – A pénz végül a te cégednél kötött ki, te pedig álcának használtad Elenát. –
Az apám ismeri az összes bírót.
– De nem ő irányítja a Korrupcióellenes Ügyészséget. –
Ramiro közeledett, lángoló szemekkel.
– Elena a feleségem. Az enyém. Holnap visszajön, mert nincs semmije. –
Tomás felemelte az ütőt, és a korláthoz csapta, pár centire a kezétől. A fa megrepedt. Ramiro sápadtan hátralépett.
– Soha többé nem mondod ki ezeket a szavakat. –
Evaristo egy szürke kisteherautóval érkezett, és kiszállt, két testőr kíséretében.
– Mit keres ez a paraszt a házamban? –
Ramiro a mappára mutatott.
– Tud a cégekről.
Evaristo arckifejezése megváltozott. Megparancsolta embereinek, hogy vegyék el Tomás telefonját, de több jármű fényszórói is megvilágították a dombot. Adriana Mora parancsnok kiszállt az állami ügynökökkel és a Korrupcióellenes Ügyészség munkatársaival. Evaristo megpróbált mosolyogni.
„Parancsnok úr, tartóztassa le ezt a férfit. Megfenyegette a fiamat.”
„Hallottuk az egész beszélgetést” – felelte Adriana.
Tomás megmutatta az ing alá dugott mikrofont. Egy ügynök három házkutatási parancsot emelt fel.
„Átkutatjuk ezt a házat, a Grupo Valdés irodáit és az Ön otthonát is, Mr. Evaristo.”
Ramiro az iroda felé rohant. Adriana utolérte, és az ajtóhoz bilincselte. Bentről a széf bezárásának fémes csattanását hallották. Amikor az ügynökök kinyitották, nem csak a keresett könyvet találták. Dokumentumok és telefonok között egy memóriakártyát is találtak, amelyen öt nőről készült felvételek, akiket Ramiro megvert és megfenyegetett. Elena sosem volt az első.