Az apja túl sokáig várt a válasszal.

– Az anyád mindenkinek azt mondja, hogy megegyeztetek.

– Milyen megállapodás?

Újabb szünet.

– Azt mondja, bejelentést fogsz tenni a házzal kapcsolatban.

Elena lehunyta a szemét.

Az anyja nyilvános csapdává változtatta a babaváró bulit.

Így hát részt vett.

Nem hozott ajándékot.

Nem viselt rózsaszínt.

Fekete öltönyben jött be, és egy vastag, krémszínű mappát cipelt a hóna alatt.

Több mint 40 vendég volt.

Marta egy ajándékhegy előtt ült.

Sergio a szülei mellett mosolygott.

Carmen Elena felé rohant.

Az első dolog, amit megnézett, a mappa volt.

– Mit viszel ott?

Dokumentumok.

Húsz perccel később Carmen finoman megkocogtatta a poharát egy kanállal.

– Desszert előtt Elena szeretne megosztani mindenkivel egy csodálatos hírt arról, hogy hol fog lakni az új család.

Minden szem rá szegeződött.

Márta elmosolyodott.

Sergio begombolta a kabátját.

Carmen megkönnyebbültnek tűnt.

Azt hitték, győztek.

Elena lassan felállt, felvette a mappát, és a mikrofonhoz lépett.

Kinyitotta.

És letette az első dokumentumot az ajándékasztalra.

– Igen – mondta – Van egy hirdetésem a házról.

Aztán Sergióra nézett.

– De nem az, amit ígértek neked.

3. RÉSZ

A morajlás eltűnt a szobából.

Még a cavát felszolgáló pincér is néhány másodpercre lebegtette az üveget a pohár felett.

Elena vett egy mély lélegzetet.

Nem volt szükség kiabálásra.

Napok óta várt erre a pillanatra, nem azért, hogy bosszút álljon, hanem hogy megakadályozza, hogy Carmen a nyilvános szégyent fegyverként használja ellene.

Ha azzal a várakozással vitték volna oda, hogy negyven ember kényszeríti majd a beadandót, akkor ugyanez a negyven ember hallaná az igazságot.

– Marta stabil otthont akart a fiának – kezdte Elena. – Ez elhangzott. Amit viszont nem mondtak el, az az, hogy Sergio az én címemet használva nyújtott be pénzügyi dokumentumokat az engedélyem nélkül.

Marta mosolya eltűnt.

Sergio fél lépést tett előre.

– Elena, most nem alkalmas az idő.

Felvett egy másik dokumentumot.

—Ez a kérelem 85 000 eurós üzleti finanszírozásra vonatkozik, amelynek célja többek között a vállalat fennálló adósságainak refinanszírozása.

Sergio szülei egymásra néztek.

Carmen kinyitotta a szemét.

– Nem kell magyarázkodni a magánélet részleteiről.

– Érdekes – felelte Elena. – Tíz perccel ezelőtt még nyilvánosan magyarázkodtál arról, hogy mi fog történni egy olyan házzal, ami nem is a tiéd.

Senki sem nevetett.

Már nem tűnt ünneplésnek.

Elena a következő dokumentumot mutatta fel.

Sergio cége hónapok óta likviditási problémákkal küzdött.

Voltak kifizetetlen tartozásaim.

Lejárt számlák.

Veszélyben lévő kereskedelmi szerződés.

Továbbá, ő és Marta több mint 3 hónappal voltak elmaradva a lakásbérleti díjjal.

Már érkezett egy hivatalos panasz a tulajdonostól.

Marta Sergióra nézett.

– Mit mondasz?

Sergio összeszorította az állkapcsát.

– Majd később elmagyarázom neked.

Ennek a válasznak azonnali hatása volt.

Marta elsápadt.

-Majd?

Elena ekkor jött rá, hogy a nővére nem tud az egész helyzetről.

Tudtam, hogy problémáik vannak.

Valószínűleg tudta, hogy Sergionak finanszírozásra van szüksége.

De fogalmam sem volt, milyen mértékben romlik el minden.

– Sergio kijelentette, hogy nálam lakik – folytatta Elena – Távollétem alatt számos, a művelettel kapcsolatos hitelesített közlemény érkezett oda.

Elővette a szállítólevelek másolatait.

– A fedélzeten voltam.

Aztán egy aláírásra mutatott.

– Anyánk fogadta őket.

Minden fej Carmen felé fordult.

Márta is.

-Anya?

Carmen mintha kifogyott volna a levegőből.

– Csak néhány levelet kaptam.

– Három levél – válaszolta Elena. – Egy pénzintézettől, egy adósságbehajtó ügynökségtől és egy vagyonvizsgálati cégtől.

– Nem tudtam pontosan, hogy mik azok.

Elena figyelte őt.

– De tudtad, hogy Sergio az én címemet használja.

Kármen nem válaszolt.

Ennyi elég volt.

Rafael néhány méterrel lemaradva maradt, egy oszlop közelében.

Most először nem a földet néztem.

A feleségét nézte.

Sergio odalépett a mikrofonhoz.

– Ez sokféleképpen értelmezhető. A vállalkozásom nehéz negyedéven volt. Stabilitást kellett mutatnunk, miközben több üzlet is lezárult. Senki sem próbálta elvenni a házadat.

– Akkor miért költöztél be engedély nélkül?

Csend.

– Miért festettél ki egy szobát?

Csend.

– Miért mentél az ajtómhoz egy kulccsal, amit sosem adtam oda neked?

Sergio önkéntelenül Carmenre nézett.

Elena látta a gesztust.

Az egész terem látta is.

Carmen sietve közbelépett.

– Mert egy családi krízist próbáltunk megoldani!

Ott volt.

A kifejezés, ami évtizedekig mindent igazolt.

Ismerős a válság.

Elena emlékezett rá, amikor 18 éves volt, és Carmen úgy döntött, hogy Martának jobban szüksége van az autójára, mint neki magának.

Emlékezett azokra a hétvégékre, amiket azért mondtak le, mert a nővérének vészhelyzete akadt.

Emlékezett olyan kölcsönökre, amelyeket soha nem kölcsönnek hívtak.

Szívességek, amiket soha nem viszonoztak.

Mindig volt valami magyarázat.

Marta érzékenyebb volt.

Marta átélt valamit.

Mártának segítségre volt szüksége.

És Elenának, mivel erős volt, meg kellett értenie ezt.

Az egyik lánya stabilitása évekig finanszírozta a másik felelőtlenségét.

Sergio elkezdte összegyűjteni a dokumentumokat.

Elena rátette a kezét.

– Ne nyúlj hozzájuk.

Rámeredt.

– Mi a fene bajod van?

A hangnemváltás olyan hirtelen volt, hogy néhány vendég hátrált.

A magabiztos üzletember barátságossága eltűnt.

– Beszélhettél volna velem négyszemközt.

Elena a tekintetét állta.

– Magáncélúan használtad a házamat.

Sergio lehalkította a hangját.