Befogadták a lányt, akit tolvajnak bélyegeztek – A házi koszt illata gyógyította meg a három anyátlan gyermeket.

„Nem akartam, hogy elvigyék” – zokogta. „Anyámé volt. Fernanda gondoskodik róla.”

Matilde meg akarta ölelni, de Camila hátrébb lépett.

– Megvádoltál anélkül, hogy megkérdezted volna.

Gilberto visszatette a gyűrűt a fiókba, és megkérte anyósát, hogy távozzon. Matilde megalázva távozott, míg Patricia megfogadta, hogy ezzel még nem lesz vége.

Fernanda úgy döntött, hogy marad, de egy feltételt szabott: minden családi konfliktust a gyerekektől távol kell megbeszélni. Gilberto beleegyezett. A következő hetekben a ház lassan visszatért a normális kerékvágásba. Andrés ismét segítséget kezdett kérni a házi feladatához; Camila visszatette a gyűrűjét a helyére; Tomás pedig továbbra is alaposan megvizsgált minden hozzávalót, ami a konyhába került. Bruno továbbra is üldözte a kiskacsákat, akik minden nap gyorsabban futottak.

Kedden két DIF (Országos Integrális Családfejlesztési Rendszer) munkatárs érkezett a helyszínre. Matilde arról számolt be, hogy Gilberto egy lopás miatt nyomozás alatt álló nő gondozásában tartja a gyerekeit. Büntetőjogi nyomozás nem indult, de a pletyka elég volt ahhoz, hogy kivizsgálást végezzenek.

Gilberto iskolai bizonyítványokat, orvosi vizsgálatokat és nyugtákat mutatott. Fernanda mindenféle szépítés nélkül elmagyarázta a bolt ellen felhozott vádat. Patricia váratlanul megjelent, azzal az ürüggyel, hogy az anyját kíséri, és minden sarokba benézett, rendetlenséget, félelmet vagy elhanyagolást keresve. Semmit sem talált.

Miközben mindenki a folyosón beszélgetett, Bruno ugatni kezdett az ól mellett. A hat kacsa vadul szaladgált, a három kiskacsa pedig kiszökött a nyitott ajtón. Tomás követte őket anélkül, hogy bárki is észrevette volna.

Fernanda meglátta az üres padot a konyhában, és elszaladt. A kis lábnyomok az öntözőcsatorna felé vezettek, amely az előző éjszakai esőtől feldagadt. Bruno ugatott a partról. Az egyik kiskacsa ágak között úszkált, Tomás pedig a vízben volt, egy gyökérbe kapaszkodva.

Fernanda cipője levétele nélkül ugrott be. Épp akkor ért a fiúhoz, amikor az áramlat elkezdte elsodorni, és Gilberto felé tolta, aki éppen akkor érkezett. Aztán kihúzta a kiskacsát, de a vállával egy sziklába ütközött.

Patricia kiabálni kezdett a munkások előtt.

– Ez azt bizonyítja, hogy senki sem vigyáz azokra a gyerekekre itt!

Gilberto ránézett a karámon lévő lakatra. Nem volt eltörve: valaki kinyitotta és óvatosan a karóra helyezte.

Tomás, átázva és remegve, Patriciára mutatott.

–Kinyitotta az ajtót. Azt mondta, hogy Bruno mutatni akar nekem valamit.

Patricia elsápadt. Andrés felvette a telefont, ami a vizsgálat kezdete óta rögzített. A videón látható, ahogy Patricia elsétál a karámtól másodpercekkel azelőtt, hogy a kiskacsák megszöktek volna.

Gilberto ekkor megértette, hogy a panasz sosem a gyermekei védelméről szólt. Valaki a családban hajlandó volt veszélybe sodorni őket, hogy elvegye tőle.

3. RÉSZ
Fernanda a vállát rögzítették, és az éjszakát a regionális kórházban töltötte. Tomásnak csak horzsolásai és a kihűlés kezdeti jelei voltak, de nem engedte el a kezét, amíg az orvos meg nem erősítette, hogy mindketten visszatérnek a tanyára. Bruno kint maradt a csatornán ugatott, amíg az utolsó kiskacsát is ki nem vitték; a 6 kacsát és 3 kiskacsájukat veszteség nélkül ismét bekerítették.

Patricia ragaszkodott hozzá, hogy Tomás félreértette. Azt mondta, azért nyitotta ki a karámot, mert az egyik kacsa betegnek tűnt, és soha nem gondolta volna, hogy a fiú követni fogja. Andrés azonban átadta a teljes videót. Mielőtt az ajtóhoz lépett volna, Patricia végignézett a folyosón, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a DIF dolgozóinak valami elterelődik.

Gilberto kerülte a fizikai szembesítést, bár a keze remegett a dühtől. Feljelentést tett, és kérte, hogy Patriciának tiltsák meg a gyerekek megközelítését, amíg az incidenst kivizsgálják. A munkások dokumentálták a csatornát, az ép lakatot és Tomás vallomását. Jelentésük kizárta Gilberto elhagyásának lehetőségét, és Fernandát írták le a gyermek megmentőjeként.

Matilde nem akarta elhinni, hogy a lánya okozta a veszélyt. Évekig Patriciát tartotta a család legsebezhetőbb tagjának: annak, akinek mindig pénzre, lakbérsegítségre vagy egy második esélyre van szüksége. Amikor Gilberto megmutatta neki a felvételt, Matilde leült a folyosón, ahol korábban Fernandát vádolta.

– Azt mondta, elfelejted Luzt – mormolta. – Hogy az a nő meg akarta tartani a ranchot.

– Fernanda soha nem kért semmit – felelte Gilberto –. Patricia volt az, aki rábeszélt, hogy kérd a felügyeleti jogot.

Matilde bevallotta, hogy Patricia készítette elő a dokumentumokat. A terv az volt, hogy a gyerekeket Guadalajarába viszik azzal az ürüggyel, hogy Gilberto nem tudja egyedül felnevelni őket. Luz hat hektár avokádóültetvényt örökölt az apjától, akinek halála után az ingatlan Andrésre, Camilára és Tomásra szállt. Amíg kiskorúak voltak, a felügyeleti jogot megszerző személy kérhette a jövedelem kezelését.

Patricia és férje 380 000 dollárral tartoztak egy csődbe ment étteremnek. Egy családi csoportbeszélgetésből visszaszerzett üzenetekben a férj megkérdezte tőle, hogy mikor bérelhetik ki „a gyerekek földjét”. Patricia azt válaszolta, hogy először be kell bizonyítaniuk, hogy a ranch nem biztonságos.

Matilde összeszorított ajkakkal olvasta ezeket a beszélgetéseket. Patricia kihasználta a bánatát, szítva benne a félelmet, hogy egy másik nő fogja Luzt váltani. A szemle napján kinyitotta a karámot, abban a reményben, hogy az állatok megszöknek, és akkora káoszt teremtenek, hogy le tudja fényképezni az irányíthatatlanná vált házat. Nem számított rá, hogy Tomás követi Brunót, vagy hogy a csatorna ennyi vizet szállít.