2. RÉSZ

Valeria a klinikán töltött szünetében látta a fényképet.

Renata fogta Alejandro karját, és a kamerákba mosolygott. Tökéletes párnak tűntek.

Azon az estén Alejandro egy rövid üzenettel lemondta a vacsorát:

„Probléma merült fel. Most nem tudom elmagyarázni. Bocsásson meg.”

Valeria úgy érezte, hogy naiv volt.

Úgy hitte, hogy a nő csak figyelemelterelés volt a valódi elköteleződés előtt.

Amit nem tudott, az az volt, hogy Alejandro bezárva volt apja, Ernesto Saavedra irodájába, és úgy állt vele szemben, mint még soha.

„Feleségül fogod venni Renatát” – rendelkezett Ernesto. „A Lozanókkal kötött szövetség garantálja a cég jövőjét.”

– Nem egy szerződés miatt fogok férjhez menni.

– Inkább kockáztatnád azt, amit ez a család felépített egy gyógytornászért, akivel néhány hete találkoztál?

– Jobban szeretem a saját életemet élni.

Ernesto az asztalra csapott.

– Felelősségeid vannak.

–Van egy cégem, egy testvérem és egy életem, amit végre meg akarok osztani valakivel. Egyikről sem fogok lemondani.

A fényképet Ernesto intézte. Amikor Alejandro találkozott Renatával, ő hívatta össze az újságírókat, hogy személyesen utasítsa el a megállapodást.

A konfrontáció megoldás nélkül végződött.

Alejandro remegő kézzel hagyta el a családi házat. Fel akarta hívni Valeriát, de nem találta a szavakat, hogy leírja a háború súlyát, amelyet évek óta kerülgetett.

Elhallgatott.

Alejandro a hallgatását úgy értelmezte, mint az elutasítást, amitől mindig is félt. Feltételezte, hogy Valeria rájött a házassági szerződésre, és úgy döntött, hogy eltávolodik a túl bonyolult családtól.

Nem üldözte őt.

A szüleitől azt tanulta, hogy ha valaki elkezd elmenni, a legjobb elengedni, mielőtt még több kárt okozhatna.

Hat napon át két ember szenvedett ugyanazon város két ellentétes végében egy olyan igazság miatt, amelyet egyikük sem ismert teljesen.

Miklós vette észre ezt először.

A bátyja alig evett, és éjfélig bezárkózott az irodájába. Nicolás mindenre emlékezett, amit Alejandro a baleset után tett: az ágya mellett aludt, vitte, amikor a kórházi lift leállt, és megvédte, amikor valaki úgy beszélt róla, mintha ott sem lenne.

Alejandro fél életét azzal töltötte, hogy megvédte őt.

Nicholas most úgy döntött, hogy megvédi testvére boldogságának lehetőségét.

Szó sem volt róla, fogott egy átalakított taxit, és elment Valeria klinikájára.

Az udvaron találta, amint a hideg délutáni szélben tűrte magát.

– Mit csinálsz itt? Hol van Alejandro?

– Egyedül jöttem, mert szükségem van rád, hogy meghallgass.

Valéria keresztbe fonta a karját.

– Ha szakítani akarsz velem, személyesen is megteheted.

– A bátyám nem akar semminek véget vetni. Már 3 éve elutasítja Renata Lozanót.

Valéria mozdulatlan maradt.

-Fényképezés…

„Az apám intézte. Alejandro találkozott Renatával, hogy elmondja neki, soha nem fogadná el azt a házasságot. Lemondta aznap este a vacsorádat, mert vitatkozott apámmal rólad.”

– Miért nem magyaráztad el nekem?

Miklós felsóhajtott.

– Mert zseniális a cégvezetésben, és katasztrófát okoz, ha fél.

Valéria lesütötte a tekintetét.

– Azt hittem, szégyell engem.

– Azt hiszi, miattam, a szék miatt, a családi problémáink miatt mentél el, vagy mert az ő világa túl nehéznek tűnt neked.

– Ez nem igaz.

-Akkor bizonyítsd be neki.

Miklós kicsit közelebb lépett.

„A bátyám falat épített körénk. Azt hitte, így senki sem bánthat, de végül ő is bezárkózott. Te voltál az első, aki természetesen bántott velem. Ez boldoggá tette, és egyben megrémítette is, mert hirtelen volt valamije, amit elveszíthetett.”

Valeria úgy érezte, minden következtetése összeomlik.

Nem hívott, és nem küldött üzeneteket.

Egyenesen Alejandro irodájába ment.

Átsétált a recepción, és kopogás nélkül kinyitotta az ajtót. Egyedül volt, laza nyakkendővel, kimerült arccal.

Amikor meglátta, felállt.

– Nicolás mindent elmesélt nekem.

Alejandro lehunyta a szemét.

– Magamnak kellett volna elmondanom. Annyira féltem, hogy elveszítelek, hogy végül eltaszítottalak magamtól.

Valeria átsétált a szobán.

–Nem veszítettél el. De nem döntheted el, hogy mely igazságokat vagyok képes elviselni.

-Igazad van.

–Én sem viselkedtem jól. Láttam egy fényképet, és a legrosszabbra gondoltam anélkül, hogy megkérdeztelek volna.

Alejandro vett egy mély lélegzetet.

„Nélküled nincs könnyű út. Nem akarom Renata vagy apám beleegyezését. Téged akarlak, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy szembeszállok az egész igazgatótanácstal és elveszítem a céget.”

Valéria a kezébe fogta az arcát.

„Nem akarok tökéletes vacsorákat vagy a családod leegyszerűsített változatát. Az igazságot akarom. A bonyodalmakat, a nézeteltéréseket, a beleavatkozó bátyádat… mindent.”

Alejandro a homlokát az övéhez támasztotta.

-Akkor mindened meglesz.

Az ajtó kissé kinyílt.

Ernesto Saavedra is ott volt.

Azért ment el, hogy követelje a fiától, hogy fontolja meg újra a Lozano családdal kötött szövetséget, de épp most hallotta, hogy Alejandro hajlandó mindent elveszíteni, csak hogy elhagyja Valeriát.

Az öregember nem szólt semmit.

Becsukta az ajtót és elment.

De a zsebében ott voltak azok a dokumentumok, amelyekkel másnap reggel kirúghatták Alejandrót a cégtől.

3. RÉSZ

Az igazgatótanács reggel 9 órakor ülésezett.

Ernesto letette a házassági szerződést az asztalra.

– A Lozano család tőkét, nemzetközi szerződéseket és stabilitást kínál. Ha Alejandro egy friss kapcsolata miatt elutasítja ezt a szövetséget, akkor megkérdőjelezhetjük a vezetői képességeit.

Több igazgatósági tag is egyetértett.

Alejandro Valeria és Nicolás kíséretében lépett be.