– Vannak várakozó befektetők.

– Hadd várjanak.

Fernando ragaszkodott hozzá, hogy diszkréten megoldhatják a szerzőséggel kapcsolatos problémákat. Kompenzációt ajánlhatnak fel, megállapodást írhatnak alá, és kerülhetik a címlapokra kerülést.

Alejandro szégyellte magát, amikor felismerte ezt a logikát. Évekig azokat a dolgokat, amelyek egyszerűen távol tartották a problémákat az asztalától, „megoldásoknak” nevezte.

„Van egy gyerek is az ügyben, és egy szakember is, akit esetleg felhasználtak a történtek eltussolására. Nem egy épület áráról tárgyalunk.”

Az ügyvéd, Inés Robles, egy feltételt szabott a folytatás előtt: Sofíának el kellett döntenie, hogy együtt akar-e működni. Alejandro finanszírozhatta a független felülvizsgálatot, de nem vállalhatta át a védelmét is.

Felhívta a kávézót.

Sofia felmondott az állásában.

A tulajdonos nem volt hajlandó megadni neki a címét.

„Amikor eljött a holmijáért, úgy nézett ki, mintha megint letépték volna róla a padlót” – mondta neki. „Hagyd lélegezni.”

Alejandro írt egy levelet. Mentség nélkül, sehol sem említette, mennyire hiányzik Mateonak. Nyitott borítékban adta át a tulajdonosnak.

„Jogom volt magyarázatot kérni és ellenőrizni. Nem volt jogom megalázni vagy fenyegetésként kezelni a fiam előtt. Olyan bizonyítékokat találtam, amelyek ellentmondanak annak, amit mondtak nekem. Egy független ügyvéd elmagyarázhatja neked, ha meg akarod hallgatni.”

Sofiának 6 napba telt a válaszadás.

Beleegyezett, hogy beszél Inéssel.

Nem vele.

A nyomozás hetekig folyt, hivatalos megkeresésekkel és szakértők által összevetett dokumentumokkal. Nem került egyetlen fiókba sem csodálatos bizonyíték. Apró ellentmondások bukkantak fel, amelyek összességében egy figyelmen kívül hagyhatatlan képet festettek.

Sofia egy hivatalos program keretében kezelte a 8 éves Sárát. A kislány szerény javulást mutatott, amit különböző szakemberek is feljegyeztek.

Később, kórházi tartózkodása alatt súlyos szövődményeket tapasztalt a kezeléséhez adott gyógyszerek miatt.

A Sofia ellen felhozott iratokban a gyógyszer felírását a felhasználónak tulajdonították. Sofia mindig is tagadta, hogy aláírta volna.

A megőrzött másolat más időpontot mutatott.

A kórház ezt a különbséget nyomtatási hibának tekintette.

A szakértők az eljárás során bekért eredeti feljegyzések segítségével rekonstruálni tudták a hozzáférési pontokat. A módosítást Sofía műszakjának befejezése után, Patricia irodájában lévő számítógépről végezték.

Ez nem volt elég a teljes klinikai felelősség magyarázatához. Annak bizonyítására viszont elég volt, hogy a vitathatatlanként bemutatott feljegyzést megváltoztatták.

Megjelentek a kutatási projekt régebbi verziói, az egyetemnek küldött e-mailek és a keltezett jegyzetfüzetek is.

Patricia cége által árusított anyagok Sofía által készített táblázatokat, gyakorlatokat és szövegeket tartalmaztak. A neve még a köszönetnyilvánításokból is eltűnt.

Egy korábbi ápolónő beleegyezett a tanúvallomásba. Megőrizte azt az e-mailt, amelyben figyelmeztetett a gyógyszerek közötti eltérésre. Soha nem vonták be a belső vizsgálatba.

– Azt hittem, valaki felettem ellenőrizte volna – magyarázta zavartan.

Inés nem hagyta, hogy ezt a szégyent egy újabb visszavonulássá változtassa.

– Most már jegyzőkönyvbe is vehetjük.

Sara édesanyja, Elena, Alcalá de Henares-i lakásában fogadta az ügyvédet.

A nappali asztalán átalakított szállítási számlák, jelentések és egy rajzokkal teli mappa hevert.

Pert indított, meggyőzve Sofiát arról, hogy a tetteiért felelős. Később elfogadta a kórházzal kötött egyezséget, mert biztosítania kellett lánya ellátását.

Senki sem hívta fel a figyelmét az ellentmondásokra.

„Azt mondták nekünk, hogy nem akarja többé látni Sarát” – mondta. „Az, hogy betegként ismeri el, árthat a védelmének.”

Sofia 11 levelet küldött korábbi képviselőjén keresztül. Egyik sem érkezett meg.

Amikor Elena megtudta, látni akarta.

Egy rehabilitációs központban találkoztak, Inés kíséretében. Sofía az ajtóban állt, amíg Elena ki nem nyitotta a rajzokkal teli mappát.

Sokukon egy nő volt köntösben és zöld papucsban.

– Sara folyton kérdezősködött felőled.

Sofia befogta a száját.

Három éven át tűrte a címlaphíreket, az elutasításokat és a félelmet, hogy összefut azzal a családdal. Ami a legjobban gyötörte, az az elképzelés volt, hogy Sara úgy emlékszik rá, mint aki megbántotta.

A lány röviddel ezután leült a székébe.

Felnőtt volt. Szemüveget és görbe lófarkot viselt.

– Már nincs rajtad a zöld tornacipő.

Zsófia letérdelt mellé.

-Nem.

– Csúnyák voltak. De nagyon gyorsan rohantál, hogy elhozd nekem a jelölőket.

Sofia nevetése félúton elhalt.

Sara hozott neki egy dobozt.

– Most itt tartom őket. Így nem kell futnod.

Semmi ígéret nem volt a felépülésre. Az iskoláról, egy zavaró barátról és egy rajzversenyről beszélgettek. Évek óta először Sofia úgy lehetett vele, hogy senki sem mondta meg neki, hogyan kellene éreznie magát.

A Patricia elleni eljárás folytatódott. A nyomozás az okmányok manipulálására, a belépés során történtekért való felelősségre és a nyomozással való visszaélésre összpontosított.

A cég elvesztette a felvásárlást. A kórház megnyitotta a nyilvántartásait egy külső felülvizsgálat előtt. Az intézkedések megalapozott döntéseken alapultak, nem Alejandro fontos embereknek tett hívásain.

Ennek is ára volt.

Fernando a tanács előtt szemrehányást tett neki, amiért veszélyezteti a család presztízsét.

– A presztízs nem hasznos a rossz tettek eltussolására – válaszolta Alejandro.

Nem mindenki tapsolt. Néhány partner eltávolodott, és kellemetlen megbeszélések is voltak. Ő mindegyiken részt vett.

Mindeközben Mateo folytatta a rehabilitációját.

Voltak napok, amikor előrehaladást mutatott. Más napokon több segítségre volt szüksége. Alejandro abbahagyta, hogy minden alkalommal megkérdezze, mennyi idő múlva tud mankó nélkül járni.

Elkezdte kérdezgetni, hogy jól érezte-e magát.

Egyik délután a fiú megmutatta neki, hogy egyedül is fel tudja venni a kabátját. Majdnem 4 percbe telt.