– Mi történt? – kérdeztem halkan. – Egy autóbaleset. Ivott. Tegnap este történt, Ohióban. A lányok… a lányok velem vannak, de… – A hangja megcsuklott. – Mara, semmink sincs. Ryan az elmúlt hat évben alig dolgozott, a pénzt, amit szerzett, elitta. A biztosító nem fizet az ittas vezetés miatt. Nincs pénzem a temetésre. És ami még rosszabb… az anyád hívott engem.
A gyomrom összeszorult. Diane. – Mit akart? – Azt mondta, hogy jöjjek vissza vele a városba a lányokkal. Azt mondta, hogy egy idősotthonban él, de van egy “terve”, amivel mindent rendbehozhat. Hogy újra egy család lehetünk. Mara… én félek tőle. Tudom, mit tett veled. Tudom, mire képes. De nincs senki másom, akihez fordulhatnék. Kérlek. Ne a bátyád miatt, hanem a lányok miatt.
Lehunytam a szemem, és megdörzsöltem a halántékomat. Az a két kislány, az ikrek. Nyolcévesek lehettek. – Hol vagytok most? – Ohióban, még a régi nővérem lakásában, de ő is kirak minket a hónap végén. Mara… Diane azt mondta, hogy ha nem megyek vele, elintézi, hogy a gyámügy elvegye tőlem a gyerekeket. Azt mondja, felépített egy esetet ellenem. Hogy labilis vagyok.
Diane régi trükkje. Kinyitottam a szemem. A tekintetem az asztalomon lévő családi fotóra esett: Ethan, Lily, Grace és én, a tengerparton, nevetve.
– Figyelj rám, Kelsey – mondtam határozottan. – Ne írj alá semmit. Ne válaszolj Diane hívásaira. Ha felbukkan a házadnál, hívj rendőrt. Érted?
– Igen. Igen, értem. De mit tegyek? – Pakolj össze. Holnap reggel küldök valakit értetek. Nem költöztök hozzám, ezt felejtsd el. De szerzek egy albérletet és kifizetem a kauciót. És szerzek egy ügyvédet is, hogy a gyámügy soha a büdös életben ne adhassa Diane kezébe azokat a gyerekeket.
Kelsey a vonal túlsó végén zokogni kezdett. – Köszönöm, Mara. Köszönöm.
Letettem a telefont, és sokáig csak bámultam a falat. A testvérem halott. Anyám még mindig pókként szőtte a hálóját, próbálva behúzni mindenkit, aki elég gyenge ahhoz, hogy belegabalyodjon. De én már régen elvágtam a saját fonalamat.
5. rész
Másnap reggel Ethan csendben kávét főzött nekem, miközben én a laptopom fölött görnyedtem. – Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kérdezte, letéve a bögrét elém. – Kelsey is benne volt abban, hogy kitegyenek a saját házadból.
– Kelsey ostoba volt, és hagyta, hogy Diane és Ryan manipulálják – válaszoltam, miközben az átutalásokat intéztem. – De a gyerekek ártatlanok. Nem engedem, hogy Diane úgy nevelje fel őket, ahogy Ryannel és velem tette. Egy újabb generációt nem tehet tönkre.
Ethan lehajolt, és megcsókolta a fejem búbját. – Te vagy a legerősebb nő, akit ismerek.
A temetés Ohióban volt. Ryan koporsóját egy olcsó, szürke kőből épült templomban ravatalozták fel. Kelsey az első sorban ült a két kislánnyal. Bementem, leültem leghátul, fekete kabátomban. Nem mentem oda hozzájuk, nem akartam jelenetet. Csak látni akartam, hogy a dolog valóban megtörténik.
Aztán kinyílt a templom ajtaja, és belépett Diane.
Hat év elteltével is felismertem a lépéseit. Olyan méltósággal vonult végig a sorok között, mintha ő lenne a világ közepe, az egyetlen gyászoló, akinek számít a fájdalma. Egy fekete, fátylas kalapot viselt, ami nevetségesen drámai volt ehhez a kisvárosi templomhoz.
Amikor meglátott, megtorpant. Az arca, ami már tele volt ráncokkal és fáradtsággal, egy pillanatra megkeményedett. Odasétált hozzám, és megállt mellettem.
– Szóval eljöttél – mondta, azzal a lágy, suttogó hanggal, amitől gyerekkoromban mindig rettegtem. – Végül mégiscsak szükséged volt a családodra.
Felnéztem rá, rezzenéstelen arccal. – Tévedsz, Diane. Én nem hozzád jöttem. Csak azért vagyok itt, hogy lássam a bátyámat eltemetni. Azt a bátyámat, akit te neveltél arra, hogy soha ne vállaljon felelősséget semmiért.
– Ne merészelj így beszélni velem! – sziszegte, elfelejtve a “gyászoló anya” szerepet. – Te tehetsz róla! Ha nem lettél volna olyan önző, ha befogadtál volna minket, Ryan most is élne! Te öltek meg azzal, hogy elfordultál tőle!
Lassan felálltam. Tíz centivel magasabb voltam nála, és most már egy milliméterrel sem voltam hajlandó összehúzni magam előtte. – Ryan azért halt meg, mert részegen ült a volán mögé. És azért volt olyan ember, amilyen, mert te elhitetted vele, hogy a világ tartozik neki. Te ölted meg, Diane. Én csak nem voltam hajlandó a következő áldozat lenni.
Körülnézett, nehogy valaki meghallja minket. – Kelseyvel beszéltem – mondta halkan. – A lányok hozzám jönnek. Együtt fogunk élni. Egy család leszünk.
Elmosolyodtam. Hidegen és kíméletlenül. – Nem fognak, Diane. Én béreltem nekik egy lakást itt, Ohióban. Egy évre előre kifizettem. Felfogadtam egy ügyvédet, aki már beadta a távoltartási végzést ellened, amit a gyámügy azonnal jóvá is hagyott, miután bemutattuk a hat évvel ezelőtti elítélésed iratait. Személyazonosság-lopás, banki csalás. Egyetlen bíró sem fogja a gondjaidra bízni azokat a gyerekeket.
Diane arca hamuszürkévé vált. A szája kinyílt, de hang nem jött ki rajta.
– Nincs többé senkid, Diane – mondtam, miközben gomboltam a kabátomat. – Ryan elment. Kelsey-t megvédtem. Én pedig már régen halott vagyok számodra. Élj azzal, amit magadnak teremtettél.
