Sarah elmosolyodott, letérdelt a lányhoz, hogy egy szintbe kerüljön vele, és belenézett az izgalomtól csillogó, mégis kissé bizonytalan szemekbe. A zsebéből egy apró, fekete, bőr kötésű jegyzetfüzetet vett elő – nagyon hasonlót ahhoz, ami most a washingtoni múzeum vitrinjében pihent.
– Tudod, Maya – mondta Sarah lágyan –, a repülés nem a fémről és az üzemanyagról szól. A bátorságról szól. És arról, hogy tudd: sosem vagy egyedül odafent.
Átnyújtotta a füzetet a lánynak. Maya kinyitotta az első oldalt. A lap teljesen üres volt, kivéve egyetlen kézzel írt sort a legtetején. Ugyanaz a határozott, kissé dőlt betűtípus volt, amit Thomas használt évekkel ezelőtt.
„Soha ne keverd össze valakinek a korát a bátorságának nagyságával.”
A lány felnézett, először Thomasra, majd Sarah-ra, és szorosan magához ölelte a füzetet. Sarah felegyenesedett, és némán kezet rázott a férfival. Nem volt szükség szavakra. Mindketten tudták, hogy az az ezer láb magasságban átélt, borzalmasnak induló éjszaka nemcsak egy repülőgépet mentett meg, hanem átírt két emberi sorsot is – hogy aztán egy újabb generáció kaphasson szárnyakat.
