A mennydörgés megállt előtte.
Michael gyomra összeszorult.
A pajta ajtaja zárva volt.
Felvett egy nehéz követ, és addig ütögette a régi lakatot, amíg az el nem tört.
“Apu?”
Csend.
Michael kinyitotta az ajtót.
Belül régi mezőgazdasági szerszámok, törött bútorok és poros dobozok hevertek.
Semmi sem mozdult.
Aztán Mária észrevett valamit.
„Mihály…”
Egy faasztalon George telefonja volt.
Mellette egy lezárt boríték feküdt.
Michael felvette.
A neve az elején volt kiírva.
MICHAEL – HA VALAMI TÖRTÉNIK VELEM, NE HIGGY AZ ÚJSÁGOKNAK.
Remegni kezdett a keze.
Feltépte a borítékot.
Egy kézzel írott levél és több dokumentum volt benne.
George felfedezte, hogy valaki titokban megpróbálta átruházni a termőföldjének egy részét hamisított aláírásokkal.
Azt tervezte, hogy találkozik egy ügyvéddel azon a reggelen, amikor állítólag meghalt.
De egyetlen mondattól Michaelben meghűlt a vér.
Ha rájönnek, hogy tudom, mit tettek, megpróbálhatnak gondoskodni arról, hogy soha ne beszéljek róla.
Mária befogta a száját.
„Kik azok az „ők”?”
Mihály tovább olvasott.
Aztán elérte az utolsó sort.
És megdermedt.
George írt egy nevet.
Valaki, aki percekkel korábban még ott állt a temetésen.
Mielőtt Michael hangosan kimondhatta volna, hirtelen megszólalt a telefonja.
Ismeretlen szám.
Mindenki elhallgatott.
Mihály válaszolta.
“Helló?”
Néhány másodpercig csak statikus zörej hallatszott.
Aztán egy gyenge, de félreérthetetlen hang suttogta:
„Mihály?”
Michael arca kifakult.
“Apu?”
Mária majdnem összeesett.
György életben volt.
És amit ezután mondott, Michael azonnal a mögöttük lévő útra pillantott.
– Figyelj jól – suttogta George. – Ne menj vissza a temetőbe!
Szünet.
„Mert az a személy, aki azokat a zsákokat a koporsómba tette, még mindig ott van.”
Michael lassan Thunder felé fordult.
A ló már megfordult.
Felhúzta a fülét.
És egyenesen a temető felé bámult.😱🐎
