– Ez egy varázssapka – magyarázta Márk komolyan. – Nem a sebeket takarja el. Hanem megvéd a szomorúságtól. Azért csináltam, hogy tudd, te voltál az én igazi varázssapkám. Te vettél észre, amikor senki más nem.
Sofia szeme könnybe lábadt. Magához szorította a fiút, tudva, hogy ez a pillanat minden nehézséget, minden álmatlan éjszakát és aggodalmat megért. Az élet néha kegyetlen, és az emberek képesek borzalmas dolgokat tenni a legkiszolgáltatottabbakkal. De amíg vannak olyan emberek, akik nyitott szemmel és szívvel járnak a világban, akik nem fordítják el a fejüket a csendes segélykiáltások láttán, addig a sötétség soha nem győzhet végérvényesen. Márk hegei talán sosem tűnnek el teljesen, de a lélek sebei lassan összeforrtak, utat engedve egy új, reménnyel teli életnek.
