De amikor Halyna kérte, hogy elolvashassa a dokumentumokat, Taras dühös lett.

Később meghallotta, hogy a háza eladásáról beszélgetnek.

Halyna szembeszállt velük, és azzal fenyegetőzött, hogy felhívja Andrijt. Aznap este Tarasz kiűzte a faluból, azt állítva, hogy orvoshoz viszik.

Ehelyett megálltak az elhagyott kőbánya közelében.

– Azt mondta, ott senki sem fog meghallani – suttogta Halyna.

 

Andrij lehajtotta a fejét, és visszafojtotta a könnyeit.

A saját húga Tarasz mellett ült a teherautóban.

„Nézte?” – kérdezte.

Halina lehunyta a szemét.

– Azt mondta neki, hogy siessen.

A rendőrség aznap délután Oksana házához ment.

Addigra a piros kisteherautó eltűnt. Ahogy több bőrönd és az eredeti tulajdoni papírokat tartalmazó mappa is.

De nem jutottak messzire.

Egy benzinkút kamerája felvette, ahogy a teherautó a határ felé tart. A rendőrök kevesebb mint két óra múlva megállították őket.

A járműben a rendőrök megtalálták Halyna útlevelét, bankkártyáját, nyugdíj-igazolásait és nagy mennyiségű készpénzt.

Megtalálták Tarasz telefonját is.

A közte és Oksana között törölt üzenetek mindent felfedtek.

Hamisították Halina aláírását, azt tervezték, hogy eladják a házat, és a pénzből kifizetik az adósságaikat. Miután Oksana a kútban hagyta, továbbra is üzeneteket küldözött a családi csevegésen, hogy senki ne kezdje el keresni.

Egyetlen üzenettől Andrij fizikailag rosszul lett.

Tarasz ezt írta:

– Mi van, ha a bátyád visszajön?

Oksana válasza mindössze négy szóból állt.

„Mindig hisz nekem.”

Hetekkel később Halyna visszatért a faluba.

Lassan sétált, és Andrij karjára volt szüksége támaszként, de szinte minden szomszéd kijött, hogy üdvözölje. Néhányan virágot hoztak. Mások ételt. Még a helyi pap is könnyes szemmel állt a kapuja közelében.

 

Oksana és Taras a tárgyalásra vártak.

A csalárd ingatlan-átruházást törölték, és a házat visszaadták Halynának.

Andrij soha nem ment vissza a kijevi közeli munkájába.

Megjavította a tetőt, kicserélte a régi kályhát, és beköltözött az anyja hálószobája melletti kis szobába.

Egyik este Halyna egy tál forró gombócot tett elé, és gyengéden megérintette a kezét.

„Elvesztetted a munkádat miattam” – mondta.

Andrij megrázta a fejét.

„Nem, anya. Majdnem elvesztettelek, mert túl elfoglalt voltam a munkával.”

Attól a naptól kezdve minden hívásra válaszolt, amit kezdeményezett.

Még akkor is, amikor csak azért hívott fel, hogy megkérdezze, evett-e már.