A dosszié kicsúszott a kezéből.
Amina Rahman.
Nő.
Huszonnégy éves.
De az asztalon ülő személy férfi volt.
Emily hátratántorodott, a szíve annyira hevesen vert, hogy alig hallott mást.
Aztán megmozdult a kilincs.
– Walsh kisasszony? – hallatszott a vőlegény hangja a folyosóról. – Minden készen áll?
Emily nem válaszolt.
A keze a falpanelre repült, és bezárta a hűtőkamra ajtaját.
Kint a vőlegény megállt.
– Walsh kisasszony?
A hangja most más volt.
Alacsonyabb.
Élesebb.
Emily felkapta a telefont.
– Biztonsági őrök – suttogta. – Gyertek a hullaházba most! És hívjátok a rendőrséget!
Csend volt az ajtón kívül.
Akkor a vőlegény halkan megszólalt:
„Nem kellett volna felfedned az arcát.”
Ekkor értette meg Emily.
Ez nem hiba volt.
Ez egy terv volt.
Percekkel később a biztonsági őrök berontottak a folyosóra. A vőlegény megpróbált távozni, de két őr megállította a szolgálati kijárat közelében. Nem sikított. Nem harcolt.
Csak elsápadt.
Amikor a rendőrök kiérkeztek, ellenőrizték a kórház kameráit, majd a házasságkötő teremből származó szálloda kameráit.
És az igazság darabonként derült ki.
A menyasszonyi ruhás férfit Karim Najjarnak hívták.
Nem volt Amina rokona.
Nem vendég volt.
Ő volt az a férfi, aki segített a vőlegény családjának hamis dokumentumokat készíteni.
Amina mindent felfedezett az első tánc előtt.
A férje nem szerelemből vette feleségül.
A családja az örökségét akarta.
Azon az estén Amina hallotta, hogy az esküvő után aláírandó papírokról beszélgetnek. Pánikba esett, és megpróbált elmenekülni.
De megállították.
Karim megfenyegette a nőt a nászszobában. A dulakodás során elesett, beverte a fejét az üvegasztalba, és meghalt.
A vőlegény családjának volt egy halott férfija.
És egy élő menyasszony, aki túl sokat tudott.
Így hát elrejtették Aminát.
Karim testére felöltöztették az esküvői ruháját, az arcát a hidzsábbal takarták el, szorosan feltűzték, és a pánik közepette bevitték a terembe.
Mindenki látta a fehér ruhát.
Mindenki látta a hidzsábot.
Senki sem látta az arcát.
Napkeltekor a rendőrség Aminát bezárva találta egy régi házban a városon kívül. Gyenge és rémült volt, de életben maradt.
Amikor kinyitották az ajtót, az első kérdésük ez volt:
„Valaki ellenőrizte a holttestet?”
Emily később meghallotta ezeket a szavakat, és csendben leült.
Mert ha engedelmeskedett volna a vőlegény kérésének…
Ha soha nem nyúlt volna azokhoz a tűkhöz…
A világ azt hinné, hogy Amina halott.
És az igazi menyasszony talán örökre eltűnt volna.
Azon az estén a Saint Mary’s Kórházban mindenki arról a nőről beszélt a hullaházban, aki egy furcsa részletre lett figyelmes.
Nem vér.
Nem sikolyok.
Nem vallomás.
Csak egy túl szorosan ráerősített hidzsáb egy olyan arcra, amit valaki sosem akart felfedni.
