Ugyanazon az estén felfüggesztették szolgálatából, és több más tiszt ellen is vizsgálatot indítottak.
A katonák, akik reggel még nevettek és a telefonjaikkal videóztak, most halálos csendben ültek a körletekben.
A hír futótűzként terjedt el a bázison: a csendes, újonc lány, akit megaláztak, valójában a Katonai Nyomozó Hivatal fedett századosa volt. Akik tevékenyen részt vettek a zaklatásban, rettegve várták, mikor hívatják őket az irodába.
A nyomozás hetekig tartott, és a bázison kő kövön nem maradt. Emma rejtett kamerás felvételei, megfigyelései és a lefoglalt dokumentumok nem csupán a hatalommal való visszaélést bizonyították be, hanem súlyos pénzügyi csalásokat, az ellátmány elsikkasztását és a katonák bérének manipulálását is, amit Harris és szűk tiszti köre éveken át folytatott.
A videó, amit a katonák maguk készítettek a dísztéren, a kegyetlen bánásmód és a tiszti kódex súlyos megsértésének legfőbb bizonyítéka lett.
Két hónappal később Harris egykori őrnagyot hadbíróság elé állították. A tárgyalóteremben már nyoma sem volt annak a gőgös, megfélemlítő embernek, aki a hideg vízben térdepeltette beosztottjait.
Amikor a bíró felolvasta az ítéletet – rangjától való megfosztás, azonnali becstelen leszerelés és nyolc év letöltendő katonai börtönbüntetés –, Harris lesütött szemmel, némán, megtörten hallgatta végig. A bűntársként azonosított tiszteket szintén elítélték, míg az engedelmeskedő, de a bántalmazásban részt vevő közkatonák szigorú fegyelmi büntetéseket kaptak.
A bázison eközben új parancsnokság vette át az irányítást. A mérgező, félelmen alapuló légkör megszűnt, helyét a valódi fegyelem, az átláthatóság és a bajtársiasság vette át.
Emma százados sosem tért vissza a bázisra. Az ügy lezárása után a központban egy újabb aktát kapott az asztalára, egy újabb nevet és egy újabb állomáshelyet.
Amikor beszállt a fekete szolgálati terepjáróba, megigazította az egyenruháját, egy utolsó pillantást vetett az eső áztatta ablakon át a tájra, majd a sofőrjéhez fordult: – Indulhatunk. Vár a következő feladat.
