Felfordult a gyomrom.
„Hogy kerültél ide?”
„Azt mondta, van valami a pincében, amit meg akar mutatni.”
Margit zavartan nézett rá.
„Követtem őt.”
Susan becsukta maga mögött a raktár ajtaját.
Margit azóta ott ragadt.
– De Ryan? – kérdeztem. – Hol van?
Margit furcsán nézett rám.
„Ez az, ami aggaszt.”
Ryan előző este jött át.
Margaret hallotta a hangját az emeletről.
Felsikoltott és kopogott az ajtón.
Aztán kiabálást hallott.
Ezután csend.
Azonnal hívtam a rendőrséget.
Ezúttal Margaret nem állított meg.
A tisztek perceken belül megérkeztek.
Átkutatták a házat, és megtalálták Margaret telefonját Susan bőröndjében elrejtve az emeleten.
Dokumentumokat is felfedeztek az étkezőasztalon szétszórva.
Néhány úgy tűnt, hogy Margaret pénzügyeinek átruházásával járt.
De Ryan sehol sem volt a házban.
Susan sem volt az.
Az egyik rendőr Margarettel maradt, míg két másik megkezdte a környék átkutatását.
Aztán megszólalt a telefonom.
Ismeretlen szám.
Majdnem figyelmen kívül hagytam.
Valami válaszra késztetett.
“Helló?”
Néhány másodpercig senki sem szólt semmit.
Aztán meghallottam Ryant.
– Emily?
A hangja lélegzetvételnyire remegett.
„Ryan? Hol vagy?”
– Margit biztonságban van?
„Igen. Hol vagy?”
Szünet következett.
„A rendőrségen vagyok.”
Ennek semmi értelme nem volt.
“Mi?”
Ryan elmagyarázta, hogy amikor előző este megérkezett, szinte azonnal gyanakodni kezdett.
Susan azt mondta neki, hogy Margaret alszik.
Ryan azonban észrevette, hogy Margaret táskája még mindig a konyhapulton van, és halk kopogást hallott a padló alól.
Amikor megpróbált lemenni a földszintre, Susan elállta az útját.
Azt vitatkoztak.
Aztán Susan azzal vádolta meg, hogy pénzt lopott Margarettől.
Már a férfi érkezése előtt felhívta a rendőrséget.
Ryant bevitték kihallgatásra.
Hirtelen minden értelmet nyert.
Susan megpróbálta Ryant úgy beállítani, mint aki kihasználja Margaretet.
Ha nem lépek be a házba azon a délutánon, talán én is elhittem volna.
A rendőrség végül egy közeli szállodában találta meg Susant.
A nyomozás hetekig folytatódott.
Margaret később elmesélte nekem, hogy Susan megpróbált rávenni több papírt is, amelyek aláírására széleskörű irányítást biztosítottak volna a pénzügyei felett.
Semmi sem volt befejezve.
Margit minden zárat kicserélt a házban.
Felbérelt egy ügyvédet.
És eltávolította Susant számos fontos jogi dokumentumból.
A legnagyobb meglepetés azonban néhány héttel később ért.
Margarettel ültem a verandáján, amikor Ryan megérkezett bevásárlótáskával.
Margit rám nézett és elmosolyodott.
„Azt hiszem, még egy igazsággal tartozom neked.”
Felvontam a szemöldököm.
Ryanre mutatott.
„Lehet, hogy hazudtam arról, hogy szerelmes vagyok belé.”
Ryan nevetett.
„Határozottan.”
Margit folytatta.
„De nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy családtag lett.”
Ryan mosolya eltűnt.
Margaret átnyújtott neki egy kis borítékot.
Belül egy csekk volt.
Ryan azonnal megpróbálta visszaadni.
„Nem. Egyáltalán nem.”
Margaret visszanyomta a kezébe.
„Segítettél nekem, amikor semmi hasznod nem lett volna belőle.”
Ryan szeme megtelt könnyel.
A pénz elég volt a fennmaradó egyetemi tandíj fedezésére.
Hat hónappal később Ryan még mindig minden vasárnap meglátogatta Margitot.
Én is.
Néha arra gondolok, milyen könnyen megítélhettem őt, amikor először láttam azt a huszonnégy éves férfit belépni egy idős özvegyasszony otthonába.
Azt hittem, tudom, mi történik.
Teljesen tévedtem.
Akiben a legkevésbé bíztam, az volt, aki megpróbálta megvédeni őt.
És az a személy, akiben Margaret évtizedekig megbízott, volt az, akitől védelemre volt szüksége.
