„Kérlek, gyere haza.”
Egy évvel később a napfény beragyogta a kaliforniai tengerpartot.
Három fiú vágtatott át a hullámokon, nevetésüket a szél vitte.
Emily egy esernyő alatt ült Richard mellett.
Egy egyszerű gyűrű lógott az ujján.
Richard ránézett és elmosolyodott.
“Köszönöm.”
„Miért?” – kérdezte.
„Azért, mert megtanítottad nekem, hogy a gazdagságot nem pénzben vagy kastélyokban mérik.”
Megszorította a kezét.
„Ezzel mérik.”
A hármas ikrek izgatottan integettek a partról.
„Apa! Emily! Gyere be!”
Együtt felálltak és az óceán felé rohantak.
Mert végső soron a szerelem az egyetlen kincs, amely soha nem veszíti el az értékét.
