Jogilag Roco Álvaro társa volt.

De amikor Álvaro nem volt a közelben, Manuel jelentette a menedékét.

– Nem foglak még egy elhagyatottságnak kitenni – felelte. – Ha eljössz megnézni, ez lesz a te otthonod is.

Manuel elnézett.

– Nincs pénzem, hogy segítsek az állatorvosoknak.

– Nem kértem tőled pénzt.

Az öregember lehajtotta a fejét. Nem sírt, de remegett a keze, amikor Roco közelebb lépett, hogy megszagolja az ujjait.

Amikor visszatért a szobába, a felügyelő már több példányban is maga előtt tartotta a dossziét. Megkérdezte Ledesmát, hogy ki ellenőrizte fizikailag a kutyák hollétét, mielőtt jóváhagyott volna egy számlát.

Azt válaszolta, hogy vannak belső protokollok.

– Ki érdeklődött Rocó iránt május 12-én?

Ledesma lapozgatni kezdte a papírokat.

– Ellenőriznem kellene.

– És június 12-én?

Csend.

– És július 12-én?

Az ügyvéd közbelépett, és elmagyarázta, hogy az irányítás egy részét külső munkatársakra ruházták át.

Marta megkérdezte a neveket.

Senki sem járult hozzá hozzájuk.

Az ellenőr ezután összehasonlította a gondozási naplót Manuel vallomásával. Az egyik dátum különösen aggasztónak bizonyult. Azon az éjszakán, amikor heves vihar csapott le Madridra, Manuel azt állította, hogy Roco vele volt egy fészer alatt, dideregve, és képtelen volt megfelelően súlyt helyezni az egyik mancsára. A Custodia Canina Ibérica naplója azonban aznapra ezt írta: „Felügyelt testmozgás elvégezve. Teljes értékű etetés. Jólléti ellenőrzés incidens nélkül.”

Az ellenőr lezárta az ügyet.

– Nem tudom megállapítani, hogy ki követett el egy konkrét szabálytalanságot, vagy milyen szándékkal. Azt viszont megállapíthatom, hogy a bemutatott dokumentumok nem írják le az állat tényleges helyzetét.

Ledesma tiltakozni próbált.

– Egy egész céget ítélnek el egyetlen ügy miatt.

„Nem” – válaszolta. „Felülvizsgálatot indítunk, mert egy eset azt mutatja, hogy a vezérlőrendszer esetleg meghibásodott.”

Azonnali befagyasztást rendelt el a Rocóval kapcsolatos összes kifizetésre, és követelte a vállalat által az elmúlt 18 hónapban kezelt iratok ellenőrzését. Emellett eredeti állatorvosi számlákat, panziózási bizonylatokat, bankszámlakivonatokat, a gondozó adatait és az átutalási nyilvántartásokat kérte.

Ledesma teljesen elvesztette az önbizalmát, amivel belépett.

A meghallgatás kiabálás, vallomás és drámai jelenet nélkül ért véget. De távozáskor Marta közölte Álvaróval, hogy a helyzet komolyabb, mint amilyennek látszott.

– Ha egy hamisított dokumentumot egyszer megismételnek, hibának nevezhetik. Ha dátumokkal, összegekkel és engedélyekkel ismétlődik, akkor meg kell magyarázniuk a mintázatot.

A következő 3 hétben az ellenőrzés egyre kiterjedtebbé vált.

Egy korábbi alkalmazott felvette a kapcsolatot Martával, és elmagyarázta, hogy egyes fájlokat kötegekben frissítettek. Elmondása szerint, amikor hiányoztak információk, az előző hónap adatait másolták le, hogy elkerüljék a számlázás leállítását. Egy másik korábbi alkalmazott azt állította, hogy aktív kifizetéseket látott, annak ellenére, hogy több állat tartózkodási helye nem volt megerősítve.

Egyikük sem állította, hogy ismeri a teljes rendszert, de a nyilatkozataik elegendőek voltak a felülvizsgálat szélesítéséhez.

A kiválasztott 27 eset többsége megfelelő ellátásban részesült kutyákat érintett. Ez azért volt fontos, mert bizonyította, hogy a nyomozás célja nem a botrányhajhászás volt. 5 eset azonban rosszul dokumentált átruházásokkal kapcsolatos, 3 esetben az állatorvosi számlák nem egyeztek meg a felsorolt ​​klinikákkal, és 2 kutya sürgősségi vizsgálatra szorult, mert tényleges állapotuk nem egyezett a benyújtott jelentésekkel.

Javier Costa neve többször is szerepelt a fizetési engedélyezéseken.

Amikor Rocóról kérdezték, azt állította, hogy csak azokat a dokumentációkat hagyta jóvá, amelyek már átestek az előzetes ellenőrzéseken. Amikor arról kérdezték, hogy ki végezte ezeket az ellenőrzéseket, az üzemeltetési osztályra mutatott.

Az üzemeltetési osztály külső beszállítókra mutatott rá.

A külső beszállítók több fájlban sem szerepeltek.

Minden válasz egy újabb kérdést nyitott meg.

A Custodia Canina Ibéricát ideiglenesen felfüggesztették új állatok fogadásából a közbeszerzési szerződés keretében. A Ledesmát a felülvizsgálat idejére eltávolították a közvetlen irányításból. A Costa pedig leállította a kifizetések engedélyezését.

Álvaro nem ünnepelte a hírt.

Minden délután hazaértem, és Rocót ott találtam, aki minden zajra figyelt a lépcsőfordulóban. A kutya már kezdett hízni, de még mindig túl gyorsan evett. Ha becsapódott egy ajtó, mindig felugrott. Éjszaka legszívesebben a falnak támaszkodva aludt, fejét a bejárat felé fordítva.

Az állatorvos elmagyarázta, hogy a súlyfelesleg visszanyerése könnyebb, mint az önbizalom visszanyerése.

Álvaro megértette.

Ő is éveket töltött azzal, hogy olyan hangokra ébredt, amelyeket senki más nem hallott.

Így kialakított egy rutint. Egy rövid séta reggel. Reggeli. Pihenés. Egy csendes kirándulás naplementekor. Nincsenek váratlan látogatók.

Manuel volt az egyetlen kivétel.

Szinte mindig este 6-kor érkezett, bármilyen kifogással.

Egy nap egy labdát cipelt.

Még egy, egy nyereményzsák.

Egy másik csak azért jött fel, hogy elmondja, átutazóban van a környéken.

Roco sosem hitt ennek a kifogásnak. Amint meghallotta a lépteit a folyosón, a farka kopogni kezdett a padlón.

Álvaro sem szólt semmit.

Roco jogi átadása a gondozásukra a vártnál tovább tartott. Bár a cég elvesztette az ügy feletti operatív irányítást, az állat továbbra is egy adminisztratív aktához volt kötve. Aláírásra, majd jelentésre, végül érvényesítésre volt szükség.

Manuel minden csütörtökön ugyanazt a kérdést tette fel.

– Már a tiéd?

-Még nem.

– Ezeket a papírokat gyorsan kell összegyűjteni, majd lassan visszaadni.

Álvaro ezzel nem tudott vitatkozni.