A telefonom a zsebemben volt. Már nem vártam fenyegető üzeneteket. Nem vártam szánalmas bocsánatkéréseket. A számomat régen lecseréltem, az életemet pedig teljesen átírtam.
Néztem a hópelyheket, és eszembe jutott David utolsó kérdése a parkolóházban: „Elégedett vagy?” Akkor nem válaszoltam neki. Nem érdemelte meg a válaszomat. De most, ahogy belélegeztem a tiszta, téli levegőt, és éreztem a saját lábaim alatt a saját házam padlóját, magamban kimondtam.
Nem, nem voltam elégedett. Az elégedettség túl kicsi szó. Szabad voltam. És ez mindennél többet ért.
Jogi nyilatkozat: Ez a történet egy szórakoztatási céllal készült kitalált mű. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel, eseményekkel vagy helyekkel a véletlen műve.
