– Nem kell ma este megoldanod – feleltem.

– És az, hogy megbízol a férjedben, nem tesz bűnössé.

Emlékezett a megállapodásra, amit visszautasított. Mauricio ezután azt mondta neki, hogy a pénz semmit sem ér, ha hazaérve holtan találja. Lassan mesélte el ezt a mondatot, meglepődve, hogy házasságon kívül hallotta. Emlékeztem, hogy türelmet tanácsoltam neki. Szégyelltem magam arra gondolni, hogy a szavaim megerősítették azt a kötelezettséget, amiért korábban fogva tartotta.

Csináltam neki vacsorát. Alig nyúlt a leveshez. Lefekvés előtt megkért, hogy hagyjam nyitva a folyosó ajtaját, mint amikor gyerek volt, és én hazajöttem a műszakból.

Másnap felhívta az orvost. Elena egyeztette a dokumentumok áttekintését az illetékes klinikákkal, és tisztázta, hogy senki ne változtasson a kezelésen orvosi értékelés nélkül. Mauriciónak be kell jönnie, hogy elmagyarázza az ellentmondásokat; Celiának addig nem kellett tovább gondoznia.

Aztán felhívtam Rogelio Sáenzt, egy korábbi kollégámat, aki ügyvédi irodák és biztosítótársaságok számára vizsgált csalásokat.

Közbeszólás nélkül végighallgatott.

– Egy álbetegséget sok mindenre fel lehet használni.

– Kezdjük azokkal a dokumentumokkal, amelyekhez Celia hozzáfér.

A lányom átnézte a saját számláit, az általa aláírt dokumentumokat és a közös családi költségnyilvántartást. Mauricio magánszámláihoz nem fértünk hozzá, és nem is vártuk el, hogy egy barátunk megnyitson bármilyen fájlt.

Egy 44 millió peso értékű életbiztosítási kötvényt fedeztek fel nála. Celia volt feltüntetve kedvezményezettként. A kötvényt garanciaként mutatták be arra, hogy Celia védelmet élvez, ha a férfi szíve leáll.

A biztosítótársaságnak küldött dokumentumok szerint sokkal enyhébb egészségügyi állapota volt, mint amilyen otthon volt.

Találtunk egy 8 millió dolláros életbiztosítási kötvényt is Celiára vonatkozóan. Mauricio volt a kedvezményezett.

A lányom 6 hónappal korábban írta alá, abban a hitben, hogy frissíti a családi biztosítását.

Rogelio felemelte a kezét, amikor látta, hogy kipirulok.

– A biztosítás megléte nem bizonyítja a károkozás szándékát.

– Tudnunk kell, mi létezik még.

A bankszámlakivonatokon gyakori kifizetések, fogadási platformra történő befizetések és Celia által ismeretlen átutalások szerepeltek. A neki címzett e-mailek olyan kölcsönajánlatokat tartalmaztak, amelyeket Mauricio elrejtett a hirdetések között.

Az ismert adósság közel 6 millió peso volt.

Celia nálam maradt. Mauriciónak azt mondták, hogy pihennie kell több műszak után. Óránként elkezdte hívogatni.

– Nélküled darabokra hullok.

– Akkor hagysz el, amikor a legnagyobb szükségem van rád?

Leírta a hívásokat. Néha ki kellett mennie a teraszra, hogy ne kelljen könnyek között válaszolnia rájuk.

A lányom tanácsával és engedélyével dokumentálták a garázsszekrényt. A lefolyóüreg-maradványok speciális elemzése során olyan vegyületeket találtak, amelyek összhangban vannak az ott tárolt gyógyszerekkel. Ez egy olyan nyom volt, amelyet ellenőrizni kellett, nem pedig az elmúlt három évben történtek minden bizonyítéka.

De a jelentés egy olyan nyugtatót is tartalmazott, amely nem szerepelt a Mauricio által bejelentett gyógyszerek között.

Aztán jött egy újabb nyomás.

A vejem 800 000 pesóról küldött egy árajánlatot egy sürgősségi beavatkozásra egy magánklinikán. Követelte, hogy Celia írjon alá egy kölcsönt, amelynek fedezete a ház.

Teresa örökséget hagyott rá. A lányom ebből a pénzből 2,2 milliót költött a ház előlegére.

„Ha holnap nem írod alá, nem tudom, hogy túlélem-e” – mondta neki Mauricio telefonon.

Celia kihangosította a telefont. Hallottam egy férfi sírását, aki órákkal korábban még gondatlanul gyógyszereket dobált ki.

A lányom megkérdezte a klinika nevét, az orvos nevét és az írásos utasításokat.

Mauricio dühös lett.

– Most kihallgatni fogsz?

Nem írta alá. Közvetlenül a költségbecslést ellenőrizte. A klinika nem ütemezett be semmilyen beavatkozást a számára, és nem tudott a dokumentumról.

Celia kérte, hogy az ügyészségre menjen.

– Nem akarom megvárni, míg más módot talál a becsapására.

Bemutattuk a módosított jelentéseket, a nyomásgyakorlást, a szabályzatot és a bizonyítani kívánt tranzakciókat. Rogelio rendszerezte az anyagot, de a lányom elmesélte a saját történetét.

Natalia Vargas kutató további megerősítést kért. A laboratóriumi adatok alapján Celia érdeklődött az orvosi szolgálatnál a nevére kiállított receptekről.

Feljegyzések szerint egy nyugtatót több hónapig nem szedtek. A konzultációra egy olyan orvostól érkezett, akinél még soha nem járt.

„Sosem kértem ezt” – mondta.

A klinika hivatalos kérést kapott a nyilvántartás megőrzésére. A kézbesítési naplók a felvett gyógyszereket Mauricióhoz kötötték, aki a felesége gyógyszereinek átvételéért felelős személyként azonosította magát.

Celia megnézte a dátumokat. Némelyik egybeesett a munkanapjaival, és ezt bizonyítani is tudta.

Aztán kinyitotta a biztosítási kötvényét, és a papírt a hamis kórtörténet mellé tette.

– Egy történetet épít rólam.

–Egy történet, amiben betegnek tűnök, és ha történik velem valami, akkor fizetnek neki.

Az irodában senki sem mondta neki, hogy nyugodjon meg. Natalia elvette a dokumentumokat, és elrendelte a védelmi intézkedések értékelését.

A lányom soha többé nem aludt abban a házban.

3. rész

Mauricio folyton azt hajtogatta, hogy a felesége elhagyta, amíg beteg volt. Felhívta az unokaöcséimet, a szomszédokat, sőt még Teresa egyik barátját is. Néhányan közülük arra kértek, hogy győzzem meg Celiát, hogy jöjjön vissza.

Nem vitatkoztam velük. A lányomnak védelemre volt szüksége, nem egy telefonos családi bírósági perre.

Natalia elmagyarázta, hogy a dokumentumok csalásra utalnak, de a Celiát fenyegető potenciális kockázatot is ki kell vizsgálniuk. A hatóságok megerősítették az információkat klinikákkal és biztosítótársaságokkal. Bírósági végzéssel egy csapat megfigyelőberendezést telepített a házban, beleértve egy füstérzékelőbe rejtett egységet is.