Daniel körülnézett a nevető pincéreken, a vacsorát élvező családokon és Marián, aki magabiztosan irányította az esti rohamot.
Végre érezte, hogy elmúlik a haragja.
„Sokkal jobb.”
Sophie felemelte a limonádéját.
„A tizenhetedik fülkébe.”
Daniel a poharával az övéhez koppintott.
„Hogy helyesen bánjunk az emberekkel.”
Kint eső csillogott a város fényei között.
Bent senkinek sem kellett drága ruhája ahhoz, hogy helyet érdemeljen.
