– Néhányan hónapokig edzettetek, mert azt hittétek, egy bizonyos holttestet keresek.
Szünetet tartott.
– Soha nem voltam az.
A nők, akik percekkel korábban még Clarán nevettek, lesütötték a szemüket.
Julian lépett a mellette lévő platformra.
Klára most először mosolygott.
– Szóval… átmentem?
Julian a közöttük lévő aranykoronára nézett.
Aztán ő is elmosolyodott.
– Három év alatt te vagy az első, aki egyáltalán megértette a tesztet.
És aznap délután véget ért a királyi kiválasztás.
Nem azért, mert Clarának olyan „tökéletes” teste lett volna, amire mindenki számított.
De mert amikor az egész terem rajta nevetett, és szó szerint megmozdult a talaj a lába alatt…
Ő volt az egyetlen, aki sosem vesztette el önmagát.
