Arthur megkönnyebbülten ölelte magához a lányát. Victoria visszacsukta az órát, és elrakta. Már nem egy kislány volt, aki szégyellte a múltját, hanem egy erős nő, aki megmentette a családját.
Amikor elvált az apjától, Danielre nézett. A férfi, aki egykor a férje volt egy hazugságra épült házasságban, most őszinte tisztelettel nézett rá. – Köszönöm – suttogta Victoria. – Tartoztam ennyivel – mosolyodott el halványan Daniel. – Talán… ha mindketten rendbe tettük az életünket, egyszer újrakezdhetjük. Hazugságok nélkül.
Victoria rápillantott az apja festékfoltos kötényére, majd a saját egyszerű ruhájára. A vagyon elveszett, a birodalmak összeomlottak, de a romok felett most először valami tiszta és igaz dolog kezdett el felépülni.
