– Azt szeretném, ha a nyilatkozatunk kimondana valamit: a pénzem nem ront a történteken.
Egy rövid üzenetet készítettek. Megerősítették a panaszt, kérték a magánélet tiszteletben tartását, és megköszönték a segítséget.
Terézia ragaszkodott hozzá, hogy Almát említse.
Ő volt az első, aki odament hozzá anélkül, hogy tudta volna a vezetéknevét.
A bizonyítékok azt mutatták, hogy ez nem egy elszigetelt érv volt.
A koordinátor üzeneteket kézbesített, amelyekben Regina elrendelte, hogy a vőlegény családját tartsák távol. A fotós betartotta az utasításokat, hogy kerülje Teresa közeli felvételeinek készítését.
Az egyik koszorúslány megosztotta a készülődés során kapott rasszista üzeneteket. Bevallotta, hogy soha nem szállt szembe velük.
Mateo elolvasott néhány anyagot, és olyan kifejezéseket talált, amelyek hasonlóak voltak másokhoz, amelyeket ő maga is figyelmen kívül hagyott.
Terápiát kezdett.
A „meglepetés” szó használatát is abbahagyta, amikor az esküvőről beszélt.
Voltak jelek.
Jobban szerette volna, ha nem követi őket.
Egy héttel később elment az anyja házához.
– Nem fogom azt kérni tőled, hogy mondd, jó fiú vagyok.
Terézia csendben hallgatta őt.
–Láttam, hogyan bánnak veled, és reménykedtem, hogy minden megoldódik magától. Hagytam, hogy te végezd a dolgodat, és megvédj minket.
A kezeit az asztalra helyezte.
– Szeretlek. De nagyon haragszom rád.
Mateo bólintott.
-Értem.
— Nem tudom, meddig fog tartani.
– Nem fogok határidőt adni.
Ettől kezdve abbahagyta a beszédeket.
Elkísérte a találkozókra, amikor a nő kérte. Elvitte a bevásárlást. Megtanulta végighallgatni a nehéz válaszokat anélkül, hogy megpróbálná kijavítani a nőt.
Reginától való különélése addig folytatódott, amíg válással nem végződött.
Teresa a maga részéről folytatta a támadásból eredő jogi folyamatot. Nyilatkozatok, értékelések és hónapokig tartó várakozás következett. Végül Reginának szembe kellett néznie a jogi következményekkel, és a megállapodásnak megfelelően jóvátételt kellett fizetnie.
Nem volt egy diadalmas jelenet.
Teresa fáradtan távozott, Leonor az egyik, Patricia a másik oldalon.
Megkönnyebbülést érzett, hogy nem adta fel.
Ernesto befektetési javaslatát egy bizottság értékelte, amelyből Teresa kilépett. A felülvizsgálat be nem vallott adósságokat és tarthatatlan előrejelzéseket talált.
A finanszírozást nem hagyták jóvá.
A vállalatnak el kellett adnia eszközeit és újra kellett tárgyalnia az adósságát. A Del Valle név már nem volt elég a hitelezők megnyugtatására.
Terézia nem ünnepelte az elbocsátásokat, és nem akarta mások szenvedését a saját jóvátételének részévé tenni.
Fontosabb ügyekkel kellett foglalkoznia.
A kapott kompenzációt, valamint saját hozzájárulását egy Gabrielről elnevezett ösztöndíjprogramhoz rendelte.
Az első kedvezményezettek fiatal afro-mexikói nők voltak, akiknek támogatásra volt szükségük tanulmányaik folytatásához.
Egy évvel később Mateo elkísérte a szülésnél.
Nem ő volt az esemény sztárja. Székeket rendezgetett, segített felállítani egy rámpát, és meghallgatta, ahogy egy diák elmagyarázza, hogy ő lesz az első mérnök a családjában.
Teresa a bejárattól figyelte.
Amikor meglátta, egy kis dobozzal a kezében odalépett hozzá.
– Eldőlt.
Benne volt Gabriel órája.
A kristályt kicserélték. A mechanizmus működött. Egy apró nyom maradt a tokon.
– Az órásmester azt mondta, ki tudja polírozni – magyarázta Mateo. – Jobban szerettem volna megkérdezni.
Teresa megsimogatta a fémet.
– Hagyd őt békén.
Aztán megfogta a fia csuklóját, és bekötötte a szíjat.
Mateo sírni kezdett.
– Azt hittem, többé már nem akarod majd odaadni nekem.
Eltartott egy ideig, mire válaszolt.
–Apád megtanított arra, hogy azokat a dolgokat, amik elérhető közelségbe esnek, javítsd meg. Nem lehet mindent ilyen gyorsan megoldani.
Mateo az órájára nézett.
Később, ebéd közben egy fotós megkérte őket, hogy jöjjenek közelebb.
Ezúttal senkinek sem kellett Teresát keresnie a terem hátsó részében.
Máté mellette állt.
A másik oldalon Leonor, Alma és több új ösztöndíjas állt.
– Mindannyian itt vagyunk? – kérdezte a fotós.
Teresa végigmérte az arcokat, érezte fia karját a válla körül, és elmosolyodott.
– Igen. Most már igen.
