Évekkel később, amikor George már túl volt a nyolcvanadik évén, egy napon nem jelent meg az edzésen. Alex tudta, hogy eljött az idő. George békésen ment el, álmában, abban a garázsban, ahol annyi órát töltöttek együtt. A kezében egy régi fényképet szorongatott Elenáról és egy pár kopott tánccipőt.
George temetése nem volt szomorú esemény. A város főterén, ott, ahol az egész történet kezdődött, több száz táncos gyűlt össze. Nem volt beszéd, nem volt gyászmenet. Valaki bekapcsolt egy régi hip-hop számot, és a tömeg táncolni kezdett. Fiatalok és idősek, kezdők és profik együtt mozogtak a ritmusra.
Alex, aki ekkorra már maga is elismert oktató volt, odaállt a kör közepére. Megcsinálta ugyanazt a mozdulatsort, amivel George azon a nevezetes estén mindenkit megdöbbentett. Ahogy befejezte, felnézett az égre és elmosolyodott.
Kifejlet:
George története örökre megváltoztatta a közösséget. Megtanította az embereknek, hogy a tisztelet nem a rangsorból vagy a pénzből fakad, hanem abból a tudásból és szenvedélyből, amit az ember az évek során felhalmoz. Megmutatta, hogy egyetlen mozdulat is képes ledönteni a falakat a generációk között.
A “Generációk Táncháza” falán ma is ott lóg George régi, kopott dzsekije és egy felirat, amit ő maga írt fel egyszer krétával az edzőterem falára:
„A test megöregszik, de a ritmus örök. Soha ne hagyd abba a mozgást, mert amíg táncolsz, addig élsz.”
Alex minden óráját egy perces néma tánccal kezdte George emlékére. Mert rájött, hogy George nemcsak egy táncos volt, hanem egy híd. Egy híd, amely összekötötte a tegnapot a holnappal, és bebizonyította, hogy az emberi lélek ragyogása nem kopik meg az idővel – sőt, minél több vihart él át, annál fényesebben ragyog.
És ha valaki ma este végigsétál azon a téren, ahol George először megmutatta a tudását, talán látni fog egy kisfiút, aki éppen az első lépéseit próbálgatja, és egy idős embert, aki mosolyogva figyeli őt a pad fogságából. Mert a zene sosem áll meg, csak a táncosok cserélődnek, és a történet, amit George elkezdett, minden egyes dobütéssel tovább él.
