Andrés a maga részéről várta a magyarázatait. Tetszett neki, hogy a nő beismeri a kételyeit ahelyett, hogy elrejtené azokat, és hogy megvédi a következtetéseit, amikor be is tudta bizonyítani azokat.

Egyik délután Ernestóval meglátogattak egy farmot.

Egy idős producer mutatott nekik egy jegyzetfüzetet, amelybe feljegyezte a kávészállítmányokat és a beérkezett kifizetéseket.

„A feleségemet megműtötték” – magyarázta. „Azt mondták, hogy a pénz többi része később érkezik meg. Már négy hónapja várunk.”

Valeria az ő engedélyükkel fényképezte le az oldalakat.

A rendszerben úgy tűnt, hogy ez az egyensúly rendeződött.

A visszaúton Andrés hallgatott.

– Apám már fiatal kora óta ismerte azt az embert – mondta végül.

– Akkor derítsük ki, ki kapta a pénzét.

Azon az estén Valeria ugyanezt a mintázatot fedezte fel tizenegy másik producernél is.

A kezdeti száznyolcvankétezer pesós különbség csupán egy része volt egy sokkal nagyobb problémának.

Ernesto kérte a felülvizsgálat meghosszabbítását.

Andrés engedélyezte a munkát, és kérte, hogy a dokumentumokat a független csapat őrizze meg biztonságos helyen.

Valeria rájött, hogy már nem hibákról van szó.

Valaki pénzt gyűjtött, ami a termésükből élő családoké volt.

Egy héttel később sírva hívta az anyja.

Egy ismeretlen személy egy borítékot hagyott a műhely ajtaja alatt.

Benne egy fénykép volt Abrilről, amint elhagyja az iskolát.

A hátoldalon egy mondat:

„Mondd meg a lányodnak, hogy ne nézzen utána olyan dolgoknak, amiket nem ért.”

Valeria érezte, hogy kihűl a keze.

Figyelmeztette Ernestót és Andrést. Megtartotta a borítékot, és elkísérte anyját, hogy jelentse a fenyegetést.

Azon az éjszakán mind a négyen egy nagynénjénél aludtak.

Andrés felajánlotta a segítségét az áthelyezésekben és a védelmükhöz szükséges intézkedéseket.

„Ki is mondhatsz a felülvizsgálatból” – mondta neki. „A munkád nem függ attól, hogy folytatod-e.”

Valeria a kanapén alvó húgára nézett.

Úgy értette, hogy nem fél.

Nem tehette.

– Gondolkodnom kell rajta.

Másnap reggel Mercedes kávét szolgált fel neki.

– Egyetlen munka sem éri meg az életed.

-Tudom.

– De én sem akarok helyetted dönteni, mert valaki megijesztett minket.

Valeria sokáig maradt az ablaknál.

Végül beleegyezett a folytatásba, a csapattal együttműködve, és anélkül, hogy bármilyen dokumentumot hazavitt volna. A farmok látogatását felfüggesztették, amíg a kockázatot tisztázták.

Andrés munkaidőn kívül már nem hívta, hogy az ügyről beszéljen.

Ehelyett egy délután megkérdezte tőle, hogy szüksége van-e valakire, aki meghallgatja.

Igennel válaszolt.

Beszéltek a családjukról, az adósságokról, és Andrés félelméről, hogy rájön, az apja rossz emberekben bízott.

„Néha úgy érzem, mintha elpusztítanám az emlékét” – vallotta be.

–A történtek átgondolása nem törli el a jót, amit tett.

Csendben maradtak.

Andrés meg akarta fogni a kezét.

Valeria is oda akart közeledni.

De mindketten tudták, hogy még túl sok a tennivaló.

A következő csapás hétfőn érkezett.

Claudia sürgős megbeszélést hívott össze, és ötvenezer peso átutalását javasolta Valeria számlájára.

„A beszállító, akit vizsgálnak, fizetett neki” – jelentette be. „Azt hiszem, most már értjük, honnan erednek a vádjai.”

Valeria ránézett a nyugtára.

A pénzt még aznap reggel befizették.

– Nem én kértem azt a foglalót.

– Milyen kényelmes.

Andrés kérte a vádak leállítását és a művelet ellenőrzését.

Valeria úgy érezte, vigaszt keres a tekintetében, de mégis erőltette magát, hogy az egész asztaltársasághoz szóljon.

– Nézze át a kommunikációmat, a nyilvántartásaimat és a fizetés eredetét. És amíg ezt teszi, én nem nyúlok ahhoz a pénzhez.

Ernesto elkísérte, hogy dokumentálja a történteket.

Az átruházás önmagában nem bizonyította a megállapodást, de tönkretehette a hírnevét, ha senki sem vizsgáltatta ki.

Két napig távol tartották az archívumtól.

Rosszabbak voltak, mint az interjú.

Otthon Abril azon kapta magát, hogy elpakolja a foltozott zsákot.

– Kirúgták?

-Még nem.

A lány leült mellé.

– Anya azt mondja, hogy még azt a súlyt is meg lehet találni, ami a hűtőszekrény alá esik.

Valéria szomorúan felnevetett.

– Ez egy kicsit bonyolultabb.

– Akkor lassan nézz körül.

A harmadik napon Ernesto felhívott.

A fizetési kérelmet egy Claudia által kezelt vállalati számlán találták. Az átutalást egy nem létező tanácsadói szolgáltatásért fizették ki.

De az még magyarázatra várt, hogyan jutott el Valeria számlaszáma a szolgáltatóhoz.

A válasz akkor érkezett, amikor Patricia szót kért.

Duzzadt szemekkel és egy mappával a mellkasához szorítva érkezett.

„Elküldtem neki a felvételi űrlapot” – vallotta be. „Claudia azt mondta, hogy igazolnia kell a visszatérítést.”

Ernesto felvette a vallomását, és megőrizte az átadott üzeneteket.

Patricia azt is elismerte, hogy Claudia arra utasította, hogy zárja ki a könyvvizsgálói tapasztalattal rendelkező jelölteket, és válasszon olyat, aki nem tesz fel kérdéseket.

Valeria az utolsó pillanatban érkezett az interjúra pótlásul.

Claudia nem számított rá, hogy egy foltozott kabátot viselő fiatal nő tényleg megvizsgálja majd ezt a gyakorlatot.

– Nevettem rajtad – mondta Patricia –, de ezt nem tudom igazolni.

Valeria anélkül hallgatta, hogy megkönnyebbült volna a bűntudata.

– Most pedig mondj el mindent, amit tudsz.

A felülvizsgálat a beszállító céghez került.

A címe egybeesett egy olyan ingatlannal, amelyet Rubén Aguilar, az egyik farm vezetője használt.

Amikor szembesítették a dokumentumokkal, jogi tanácsot kért, és úgy döntött, együttműködik. Olyan beszélgetéseket és feljegyzéseket bocsátott a rendelkezésükre, amelyek lehetővé tették a nyomozók számára a kifizetések rekonstruálását.