Hagytam, hogy a férjem abban a hitben éljen: épp most fizettem ki a 150 000 dolláros üzleti adósságát. Kevesebb mint huszonnégy órával később, amikor lementem a földszintre, azzal kellett szembesülnöm, hogy a szülei szemeteszsákokba tömködik a holmimat. A konyhám kellős közepén pedig, az egyedi, smaragdzöld selyemköntösömbe burkolózva ott állt a szeretője. A férjem gúnyosan elmosolyodott, átcsúsztatta a válási papírokat a márvány konyhaszigeten, és odavetette: „Most már haszontalan vagy számomra.”