– Nem akartam, hogy megtudják, velem van – suttogta végül.

Arturo a homlokához emelte a kezét.

– Azt mondod, hogy a fiam kapcsolatban áll veled?

Kamilla sírni kezdett.

Nem válaszolt.

És ez a csend elég volt.

Aztán Terézia olyat tett, amire soha nem számított volna.

Odalépett, gyengéden megfogta a karomat, és olyan kedvesen szólt hozzám, amit még soha ezelőtt nem használt.

– Valeria, drágám, a lényeg az, hogy Ricardo biztonságban van. Majd később mindent elintézünk. Tudod, hogy a férfiak néha hibáznak.

Ránéztem.

Emlékszem, amikor Zsófia megszületett.

Teresa elhagyta a kórházat, miután megtudta, hogy első unokája kislány. Öt éven át nem mutatott sok érdeklődést iránta.

Emlékeztem azokra a családi összejövetelekre is, ahol anyámat gúnyolták, amiért élelmiszert árult, hogy fedezni tudja a tanulmányaimat.

És most „kislányomnak” hívott.

„A fia megkapja a szükséges orvosi ellátást” – válaszoltam. „De ez nem jelenti azt, hogy továbbra is a feleségednek kell lennem.”

Terézia elsápadt.

Arturo közbe akart szólni, de felemeltem a kezem.

– Nyolc éven át gúnyoltál egy nőt, akit nem is ismersz. Ricardo hazudott neked, mert szégyellte, hogy több képzettségem és jobb jövedelmem van, mint neki. Te pedig úgy bántál velem, mintha értéktelen lennék.

Abban a pillanatban az orvos bejelentette, hogy Ricardót átszállítják az intenzív osztályra.

Camila kihasználta a zűrzavart, és eltűnt.

Órákkal később egy nővér közölte velem, hogy a férjem visszanyerte az eszméletét.

Mielőtt bementem volna megnézni, elővettem egy kis átlátszó borítékot a táskámból.

Néhány zöld és sárga kapszulát tartalmazott, címké nélkül, amiket Ricardo fiókjában talált, miközben aznap reggel a dokumentumait kereste.

Nem tudtam pontosan, mit tartalmaznak, de gyanítottam, hogy megmagyarázhatják az állapotát.

Beléptem a szobába.

Ricardo ébren volt, és több monitorhoz is csatlakoztatva volt.

– Valeria… – mormolta.

Megmutattam neki a kapszulákat.

Az arckifejezése azonnal megváltozott.

A félelem, amit a szemében láttam, rosszabb volt, mint bármilyen vallomás.

– El kell mondanod, mit vittél be, és honnan származik ez.

Ricardo sírni kezdett.

– Camila szerezte meg nekem őket…

-Szóval így?

Az ajtó felé nézett, mintha még mindig el tudna menekülni.

Végül azt suttogta:

„Nem munkaügyben mentem fel a lakására, Valeria. De mielőtt még jobban meggyűlölnél, tudnod kell, miért kezdtem el szedni azokat a pirulákat.”

3. RÉSZ

Ricardo lehunyta a szemét. Remegett a keze a lepedőn, és amióta összeházasodtunk, most először képtelen volt olyan választ kitalálni, ami jó színben tüntetné fel.

„Három hónapja kezdtem el Camilával járni” – vallotta be. „Először csak üzenetek folytak. Aztán titkos étkezések következtek. Azt mondta, hogy rendkívüli férfi vagyok, és bárki szerencsésnek érezheti magát, ha én vagyok.”

„Elkezdtem hízni. Camila ajánlott néhány kapszulát, amit online vett. Azt mondta, segítenek majd fiatalabbnak látszanom. Két hétig szedtem őket, pedig szomjas lettem tőlük, szívdobogást éreztem és szédültem tőlük. Tegnap este elmentem hozzá, mert vett nekem egy újabb dobozzal. Megtartottam. Aztán úgy éreztem, hogy a szívem ki fog ugrani a mellkasomból.”

– És miért nem hívtak azonnal mentőt?

Eltakarta az arcát.

– Alsóneműben voltam. Camila azt hitte, hogy leleplezhetnek minket. Megpróbált felöltöztetni és összeszedni a holminkat. Még tudtam beszélni, amikor az egész elkezdődött, de aztán elvesztettem az eszméletemet. Nem tudom, mennyi időbe telt, mire segítséget hívott.

Megértettem, miért hiányoztak percek Camila verziójából. Bár hittem, hogy Ricardo a családunknak dolgozik, az egészségét kockáztatja, hogy lenyűgözzön egy másik nőt.

„Tudtad, hogy azok a kapszulák veszélyesek lehetnek?” – kérdeztem.

– Azt hittem, természetesek.

–Címke nélkül, gyártó nélkül, egy idegen vette online. És még akkor is, amikor elkezdődött a szívdobogásérzésed, tovább szedted őket.

Ricardo lesütötte a tekintetét. Aztán kimondta azt a mondatot, ami végleg összetört bennem valamit.

„Csak mindig kevésbé éreztem magam férfinak a közeledben, Valeria. Doktori címed van, publikációid vannak, és csodáló kollégáid vannak. Éreznem kellett, hogy valaki engem tekint a ház legfontosabb emberének.”

Nyolc éven át titkoltam az eredményeimet, hogy megvédjem a büszkeségét. Amikor kutatói kinevezést kaptam, megkért, hogy ne szóljak a szüleinek. Később könyörgött, hogy ne említsem a konferenciáimat. Végül egy klinika adminisztratív alkalmazottjaként kezdett bemutatni. Elfogadtam, amit akkoriban szerelemnek hittem.

Soha nem gondoltam volna, hogy a hallgatásom váddá válhat ellenem.

– Soha nem éreztetted veled, hogy kevesebb vagy, Ricardo – feleltem. – Neked kellett kitalálnod egy kicsinyes feleséget, hogy fontosnak érezd magad. Nem partnerre vágytál; feltétel nélküli csodálatra vágytál.

Kinyújtotta a kezét.

–Bocsáss meg. El fogom hagyni Camilát, esküszöm. Gondolj Sofiára.

A lányunk nevének hallata jobban fájt, mint a hűtlenség. Sofia hetek óta kérdezgette, miért jön haza az apja ilyen későn. Mondtam neki, hogy dolgozik.

„Szófia megérdemel egy szerető és törődő apát” – válaszoltam. „És egy anyát is megérdemel, akinek nem kell eltűnnie ahhoz, hogy egy házasság talpon maradjon. Azért mentettük meg az életedet, mert orvosi ellátásra volt szükséged, nem azért, mert ezzel eltörölted azt, amit tettél.”

Mielőtt elindultam, megkértem őket, hogy tájékoztassák az orvosi csapatot mindenről, amit bevettem. Átadtam a kapszulákat elemzésre, anélkül, hogy ismertem volna az összetételüket. Amikor később megkaptuk a toxikológiai eredményeket, megerősítették, hogy be nem jelentett fogyókúrás anyagokat és vízhajtókat tartalmaznak, amelyek veszélyes mellékhatásokat okozhatnak. A kórház megkezdte a megfelelő egészségügyi jelentés elkészítését.