Az idő nem gyógyít meg mindent. Aki ezt állítja, az valószínűleg sosem nézett szembe egy olyan emberrel, aki a saját elméjét próbálta ellene fordítani. Az idő nem gyógyít – de teret ad. Teret ahhoz, hogy a sebek hegekké váljanak, a hegek pedig áttörhetetlen páncéllá.

Két év telt el a válásom és a Mercer-birodalom bukása óta. Az új irodám hatalmas, padlótól a mennyezetig érő üvegablakaiból az egész városra ráláttam. A Bennett & Cole Ügyvédi Iroda nevét arany betűkkel gravírozták a matt üvegajtóra. Rachellel nemcsak barátok maradtunk, hanem üzlettársak is lettünk. A cégünk egyetlen dologra specializálódott: olyan nők jogi képviseletére, akiket nagy hatalmú, gazdag férfiak próbáltak elhallgattatni.

Titoktartási szerződések megsemmisítése. Elrejtett offshore vagyonok felkutatása. Pszichológiai bántalmazás bizonyítása zárt ajtók mögött.

Mi lettünk az a rémálom, amitől a város minden arrogáns vezérigazgatója rettegett.

Egy esős kedd délután a tölgyfa íróasztalom mögött ültem, és egy friss aktát tanulmányoztam. Az ajtóm halkan kinyílt, és Melissa Hart lépett be. Adrian volt menyasszonya. Amikor először találkoztam vele a tárgyalások alatt, egy megtört, rettegő nő volt, aki a saját árnyékától is megijedt. Most, két évvel később, a cégünk vezető tanácsadójaként dolgozott. Ő volt az első vonal. Ő hallgatta meg az áldozatokat, mert pontosan tudta, min mennek keresztül.

– Megjött a posta – mondta Melissa, és egy vastag, hivatalosnak tűnő borítékot tett az asztalra. – A feladó a Megyei Ügyvédi Kamara Fegyelmi Bizottsága.

A gyomrom egy aprót rándult, de az arcom rezzenéstelen maradt. Kibontottam a borítékot. Ahogy végigfutottam a sorokon, egy halk, száraz nevetés hagyta el az ajkamat.

– Mi az? – kérdezte Melissa, és közelebb lépett. – Victor Mercer – mondtam, miközben a papírt letettem az asztalra. – Még mindig nem tanulta meg, mikor kell a padlón maradni.

A dokumentum egy hivatalos panasz volt. Victor azt állította, hogy a Mercer Holdings dokumentumait illegálisan, a házastársi bizalommal visszaélve tulajdonítottam el. Azt állította, hogy zsarolással kényszerítettem őt a lemondásra, és követelte, hogy a kamara azonnali hatállyal vonja vissza az ügyvédi engedélyemet etikai vétség miatt.

Melissa elsápadt. – Ezt megteheti? Elvehetik a praxisodat? Hátradőltem a székemben, és az eső áztatta ablaküvegre néztem. – Csak akkor, ha be tudja bizonyítani – válaszoltam halkan. – De Victor elfelejtett valamit. Egy fuldokló ember mindig hatalmas hullámokat ver, mielőtt végleg elmerül. És a hullámok mindig megmutatják, hol van a test.

Felvettem a telefont, és Rachelt hívtam. – Kérj egy hivatalos meghallgatást a Kamarától péntekre. És szólj a magánnyomozónknak, hogy hozza fel a pincéből a „B-terv” aktákat. – Azt hittem, azokat sosem fogjuk felhasználni – mondta Rachel a vonal túlsó végén, a hangjában némi meglepetéssel. – Én is – feleltem. – De Victor ragaszkodik hozzá, hogy elégessük a hidat, amin áll. Én csak meggyújtom neki a gyufát.

5. rész

A Fegyelmi Bizottság tárgyalóterme steril volt, ablaktalan, és nehéz, bőrborítású szag lengett a levegőben. Három bizottsági tag ült a hosszú mahagóniasztal végén, mint valami modern inkvizíció.

Victor velem szemben ült. Két év alatt évtizedeket öregedett. Az egykor tökéletesen szabott, méregdrága öltönyök helyett egy kifakult, gyűrött zakót viselt. A haja ritkásabb és teljesen ősz lett. A tekintetéből hiányzott a régi, parancsoló hidegség; helyette a nyers, kétségbeesett düh égett benne. Mellette egy fiatal, izzadó ügyvéd ült, valószínűleg az egyetlen, akit a megmaradt pénzéből meg tudott fizetni.

– Mrs. Bennett – kezdte a bizottság elnöke, szándékosan a leánykori nevemen szólítva. – Mr. Mercer súlyos vádakat fogalmazott meg. Azt állítja, hogy ön a házastársi közös otthonukat arra használta, hogy illegálisan hozzáférjen a Mercer Holdings bizalmas adataihoz, amelyeket aztán a család zsarolására használt fel.

– Nem zsarolás volt – szólt közbe Victor, a hangja rekedt volt, tele epeömlésszerű keserűséggel. – Ez a nő egy kígyó! Azért jött a házunkba, hogy tönkretegyen minket! Szándékosan provokálta a fiamat, hogy a börtönbe juttassa, engem pedig kiforgatott az életművemből!

Nem szakítottam félbe. Hagytam, hogy a szavai visszhangozzanak a teremben. Hagytam, hogy a bizottság lássa az embert a maszk mögött: egy irányításmániás apát, aki nem tudja elviselni, hogy valaki túljárt az eszén.

Amikor elhallgatott, lassan kinyitottam a magammal hozott, vastag fekete aktát.

– Tisztelt Bizottság – kezdtem, a hangom nyugodt és egyenletes volt, pont olyan, amilyennek a harcművészetekben a légzésnek lennie kell egy ütés előtt. – Mr. Mercer állítása szerint illegálisan szereztem meg a dokumentumokat. Az igazság azonban az, hogy a dokumentumok a saját otthonomban, a férjem és az apósom által szabadon hozzáférhető helyen voltak. Továbbá, ügyvédként kötelességem jelenteni minden olyan bűncselekményt, amelyről tudomást szerzek.

Kivettem az első dokumentumot, és átcsúsztattam az asztalon az elnöknek. – És amit találtam, az sokkal több volt egy egyszerű családon belüli erőszak eltitkolásánál.

Victor arca megremegett. – Miről beszél? – sziszegte.

– A Mercer Holdings felvásárlása két évvel ezelőtt azért hiúsult meg, mert a cég könyvelésében hatalmas, megmagyarázhatatlan hiányok voltak – folytattam, egyenesen a bizottsághoz beszélve, de a szemem sarkából Victor minden rezdülését figyeltem. – Akkoriban megelégedtem azzal, hogy megvédtem magamat és Melissát. Nem ástam mélyebbre. De miután Mr. Mercer benyújtotta ezt a panaszt, kénytelen voltam átnézni azokat a másolatokat, amelyeket a saját védelmem érdekében megőriztem.