„Mert néha” – mondtam – „meg kell találni a megfelelő embert, azt, aki azt mondja, hogy a legnagyobb hibád pontosan az, amire neki szüksége van.”
És Milo, akit háromszor hoztak vissza, akinek azt mondták, hogy „túl sok”, most egy olyan házban él, ahol soha nem lehet „túl sok”. Mert Elizabeth szíve pontosan erre a mértékre épült.
Margot a nevem. És azért mesélem el ezt a történetet, mert a világ tele van olyan emberekkel, akik úgy vélik, hogy az ő módjuk a szeretetre rossz. De az igazság az, hogy a probléma nem velük volt. A probléma azokkal volt, akik nem látták be, hogy ez a szerelem soha nem volt teher. Egyszerűen csak a megfelelő kezekre, a megfelelő ölelésre, a megfelelő otthonra várt.
És amikor mindez összejön, pontosan a „túl sok” az, ami mindkettőjüket megmenti.
