Ha Julian valaha a házra tör, Elenának meg kell tudnia, mi történt az első családdal.
Kétszer is elolvastam.
„Milyen első család?”
Anya leült egy székre.
Az arca ismét sápadt lett, de ezúttal más félelem tükröződött a szemében. Öregebb. Mélyebb.
– Julian nem a bátyád igazi neve – suttogta.
Mereven bámultam.
„Miről beszélsz?”
Mielőtt válaszolhatott volna, a bizonyítási technikus kilépett az irodából az egyik visszaszerzett merevlemezzel a kezében.
– Elena – mondta –, megnyitottuk a legújabb videómappát.
Valami az arckifejezésében megdermedt.
„Mit találtál?”
„A fájlok nem csak az édesanyád felvételei.”
Felém fordította a laptopot.
Egy szüneteltetett videó töltötte be a képernyőt.
A képet két nappal korábban készítették a pincében.
Julian egy sötét kabátot viselő férfi mellett állt.
A férfi arca félig elfordult, de azonnal felismertem.
Thorne bíró.
Ugyanaz a férfi, akitől segítséget kértem.
A felvételen Julian átnyújtott neki egy vastag borítékot.
Aztán Thorne bíró egyenesen a rejtett kamerába nézett, és azt mondta: „Amint Elena megérkezik, befejezzük, amit az apja elkezdett.”
Anyám megragadta a karomat.
Kint csörögni kezdett a telefonom.
A hívóazonosító Thorne bíró nevét mutatta.
