– Az enyém is.

Pilar a váróterem felé nézett.

– Halkabban. Mindenki minket néz.

Clara a járdán szétszórt ruháira gondolt.

Most a nézők számítottak.

Azt kérte, hogy a megtagadást dokumentálják, és értesítsék Danielt. Nem tett kísérletet a pénz átvételére vagy átutalásra. Azt akarta, hogy ott maradjon, ahol megállapodtak róla, amíg tanácsot adva el nem döntik, mit tegyenek.

Amikor felkelt, egy nevet pillantott meg a dokumentációban: Cid Reforms.

– Mióta fizetik a megtakarításainkat egy építőipari cégnek?

Pilar felvette a táskát.

–A ház felújításra szorul. Te is laktál ott.

Nem szólt többet.

Délután Daniel a gyógyszertár előtt várta. Clara a kocsinak támaszkodva találta, ugyanazzal a kimerült arckifejezéssel, ami miatt évekig halogatott minden nehéz beszélgetést.

Ezúttal nem hívta meg, hogy üljön be.

– Aláírtad a meghatalmazást?

-Nem.

– Megkérted, hogy vegye ki a pénzt?

– Nem, Clara. De félt. Azt hitte, mindent el fogsz vinni.

Clara válasz nélkül nézett rá. Daniel lesütötte a szemét.

– Ő az anyám.

– Tudom. Minden alkalommal eszembe jut, amikor el kell magyaráznod, miért kell ezt eltűrnöm.

Megpróbálta megfogni a kezét. Clara elhúzta.

„Nem akarok így tovább élni. Beszélek egy ügyvéddel.”

Daniel kinyitotta a száját, de egyetlen olyan kifejezést sem talált, amit ne használt volna korábban.

A következő napokban Clara rájött, hogy a távozás nem törölte el automatikusan a tanult szokásokat.

Vasárnap aggódva ébredt Pilar vásárlása miatt. Hétfőn majdnem felhívta, hogy emlékeztesse a lányt az ellenőrzésre. Kedden bocsánatot kért az anyjától, amiért a mosogatóban hagyott egy bögrét.

Az anyja rá sem nézett, és megmosdatta.

– Nem kell megkeresned a reggelidet, lányom.

Clara bezárkózott a fürdőszobába, és folyt a víz a csapból, és sírt.

Nem hiányzott neki az a ház. Fájt neki bevallani, mennyit tett azért, hogy megérdemeljen egy helyet, ahol mindig emlékeztethetik arra, hogy nemkívánatos.

Az ügyvéd, Inés, bankszámlakivonatokat, számlákat és házassági dokumentumokat kért tőle. Clara egy mappákkal teli hátizsákkal érkezett.

Kifizette a kazánt, az ablakokat, és egy fürdőszoba felújításának egy részét is kifizette. Soha nem kérte vissza. Daniel azt mondta, hogy mindez jobbá tette a „jövőbeli otthonát”.

– Először is tisztázzuk a tényeket – magyarázta Inés. – Aztán eldöntheted, mit szeretnél kérni. Nem kell ezen a héten rendbe tenned az életedet.

Átnézték a megkísérelt átutalást is. Clara átadta Pilar üzenetét, és megkérte a bankot, hogy őrizzék meg a dokumentációt. Nem akarta családi fenyegetésként felhasználni; azt akarta, hogy ne csak hisztiként kezeljék.

Tíz nap múlva Daniel megkérte, hogy találkozzon vele egy kávézóban.

Későn érkezett. Ételt kellett vennie, elkísérnie az anyját, és tiszta inget kellett keresnie.

– Kérlek, gyere vissza. Nem tudok éjszaka dolgozni és mindent elintézni.

Klára az asztalra tette a kezét.

– Napközben dolgoztam, és mindent elintéztem.

– Most már látom.

– Most már tudod. Ha látnál engem, az segített volna, amikor ott voltam.

A pincér otthagyta a kávékat. Senki sem nyúlt hozzájuk.

Clara előhúzott egy Inés által készített válási javaslatot. Daniel úgy nézett a mappába, mintha a távozása egy elhúzódó vita lett volna.

– Már nem szeretsz engem?

Klára álla remegett.

–Még mindig szeretlek. Ezért tartott ilyen sokáig.

Ez a válasz jobban megnyugtatta, mint bármilyen szemrehányás.

Azon a délutánon nem írtak alá semmit. Időt kért, hogy átnézhesse a saját ügyvédjével. Clara beleegyezett, és távozott, mielőtt a vonzalom ismét kötelezettséggé változhatott volna.

Három nappal később Dániel azt írta, hogy elkészítette az utolsó dobozait.

Clara a húgával ment. Amikor megérkeztek, Daniel autóját bőröndökkel megrakodva találták.

Egy lámpást cipelt a karja alatt.

– Béreltem egy lakást a munkahelyem közelében.

-Mi történt?

Daniel óvatosan letette a lámpát.

– Anyám azt akarta, hogy vegyek fel kölcsönt. Mondtam neki, hogy nem. Azt válaszolta, ha nem vagyok elég jó ahhoz, hogy segítsek neki, akkor elmehetek.

Clara nem érzett elégedettséget. Csak egy régi szomorúságot.

Hallania kellett ezeket a szavakat önmagához intézve, hogy megértse, milyen sokat nyomnak a latba.

Pilar megjelent az ajtóban. Clarát meglátva megigazította a kabátja gallérját.

– Nos. Ha azért vagy itt, hogy helyrehozd a dolgokat, akkor az első dolgod az, hogy bocsánatot kérsz.

– A dobozaimért jöttem.

– Nos, mondd meg ennek a fickónak, hogy ne csináljon bolondot magából.

Dániel becsukta a csomagtartót.

– Elmegyek, anya.

Pilar néhány másodpercig nézte, várva a helyreigazítást.

Aztán megérkezett Teresa egy költségvetésekkel teli mappával. Belépett a kapun anélkül, hogy észrevette volna a csendet.

– Az építőnek jóvá kell hagynia a 18 000 dolláros előleget. Ha ebben a hónapban elkezdjük, még tél előtt beköltözhetek.

Dániel megfordult.

– Üzletet alapítunk?

Terézia a húgára nézett.

Pilar megpróbálta kivenni tőle a mappát, de Teresa a mellkasához szorította.

A két fél közötti beszélgetés során kiderült, mi hiányzik. Azt tervezték, hogy a garázst hálószobává alakítják, kibővítik a konyhát és bekerítik a teraszt. Teresa elhagyja az albérletét, és Pilarral fog költözni. A 94 000 eurós költségvetésből választottak ki anyagokat és berendezéseket.

Clarának és Danielnek a felső szobákat adták volna át.

– Így mindannyian együtt lennénk – mondta Pilar.

– Gyűjtögettünk, hogy eljussunk – felelte Daniel.

Az anyja vállat vont.