A szolgálatom előbb számított, mint a taps. A feddhetetlenségem már azelőtt létezett, hogy a befolyásos emberek megerősítették volna. Az igazi változás akkor következett be, amikor apám végre felajánlotta azt az elismerést, amire huszonhat éve vágytam – és rájöttem, hogy már nincs rá szükségem.
A tiszt beolvasta a személyi igazolványomat, majd visszaadta.
„Jó napot kívánok, Caldwell tábornok úr.”
“Köszönöm.”
Aztán visszanézés nélkül átsétáltam a kapun.
