Egy kicsit gyűlöltem, amiért igaza volt.
– Nem akarok teher lenni.
– Nem vagy az.
– Az első este, amikor felhívtad a lányomat, Clarát.
Lesütötte a tekintetét.
-Igen.
– Talán csak hiányosságokat pótolunk.
„Először azt láttam, mit vesztettem el. Nem fogok hazudni. De most, amikor Elisa nevet, Elisát hallom. Amikor kijavítod a számláimat, nem Lidiát látom. Azt a nőt látom, aki megtalálta az elvesztett hatezer pesót, és arra kényszerített, hogy vegyek egy marihuánát.”
Minden ellenére elmosolyodtam.
Esteban tett egy lépést, de nem ment túl közel.
–Az, hogy szeretlek, nem törli ki Lidiát. Az, hogy szeretlek, nem helyettesíti Clarát. És ha úgy döntesz, hogy elmész, az nem változtatja hazugsággá azt, amit átéltünk.
Gombócot éreztem a torkomban.
– Mit mondasz?
–Hogy harcolni akarok a szerződésért anélkül, hogy eltitkolnám előled. És hogy szeretlek. Nem azért, mert fedélre volt szükséged a fejed fölé. Szeretlek, mert akkor is igazat mondasz, ha kellemetlen, és soha nem keverted össze a hálát az engedelmességgel.
– Azt kéred, hogy maradjak?
– Azt kérem, hogy engem válassz. Ez nem ugyanaz.
– Akkor kérd meg rendesen.
Vibrálás.
-Itt?
-Itt.
Térdelt a sárban.
– Mariana Salgado, hozzám jössz feleségül, amikor csak akarsz, a megtakarításaiddal a neveden, a fizetéssel a munkáddal és a ház kulcsoddal?
– Ez nagyon bürokratikus volt.
–Egy nővel élek együtt, aki elolvassa a szerződéseket, mielőtt aláírja őket.
Nevettem.
– Igen. De egy feltétellel.
-Tízcentes.
– Először is rendbe tesszük a ranchot. És mielőtt összeházasodunk, aláírunk egy társasági szerződést a vállalkozásra. Nem leszek alkalmazottból feleség anélkül, hogy tudnám, hol a helyem.
Esteban elmosolyodott.
-Üzlet.
Úgy tértünk vissza, mint két felnőtt, akik úgy döntöttek, hogy maradnak. Délután, mielőtt kicsomagoltam, visszatettem a tizenegy pesómat és ötven centemet a táskámba. Emlékezni akartam rá, hogy elmehetek, és hogy pontosan ezért a maradásnak van értelme.
Azon a héten felvettük a kapcsolatot a többi farmerrel. Dátum, beszállító és leírás szerint rendszereztem a számlákat. Szereztünk másolatokat az e-mailekről, amelyekben Rogelio az ajánlott szállítási mód használatához kötötte az értékesítési helyeket. Don Hilario átadta a számlákat, amelyeken feltüntették a megtagadásért járó büntetéseket.
Nem volt elég bárkit csalással vádolni. Nem akartuk a gyanúkat megalapozatlan vádakká változtatni. Amivel viszont rendelkeztünk, azok dokumentumok, ismétlődő minták és következetes tanúvallomások voltak.
Igen, ez elég volt a felelősségre vonás követeléséhez.
Hivatalosan rendkívüli közgyűlést kérünk.
Rogelio megpróbálta megállítani.
„Ez egy személyes kampány” – mondta telefonon.
—Akkor a közgyűlésnek könnyen érthetőnek kell lennie.
– Te még csak tag sem vagy.
– Egy kapcsolt tanya adminisztrációjában dolgozom, és dokumentációt készítek a tulajdonos számára.
– Egy okos nő is tönkreteheti egy férfi hírnevét, ha nem tudja, mikor kell abbahagyni.
Egy pillanatig hallgattam.
– És egy megfélemlítéshez szokott ember a hallgatást félelemmel tévesztheti össze.
Letettem a telefont.
Esteban előttem állt.
– Én is beszélhettem volna.
-Tudom.
-Így?
– Felhívott engem.
A találkozót Tepatitlán egyik termében tartották. Huszonkét producer vett részt. Rogelio két igazgatósági taggal és egy kifogástalan mappával érkezett.
Három dobozzal hoztam.
Kezdjük azzal, ami ellenőrizhető.
A Logistica Altos del Centro árai emelkedtek, annak ellenére, hogy más fuvarozók alacsonyabb árakat kínáltak. Több tag is jelezte, hogy azt tanácsolták nekik, hogy bízzák meg ezt a céget bizonyos eladások „előnyének” fenntartása érdekében.
Ezután bemutattuk az alapító okiratot.
A többségi részvényes Rogelio sógora volt.
Mormogások hallatszottak.
Rogelio felemelte a kezét.
—Nincs tilalom a vezető hozzátartozójának alkalmazására.
– Így van. A probléma az, hogy soha nem jelentették, és számos számla rendkívüli költségeket mutat, amelyek az egyesület döntéseihez kapcsolódnak.
Az egyik vezető kinyitotta a szabályzatot.
– Van bizonyítékod arra, hogy Rogelio rendelte meg azokat a vádakat?
– Vannak általa aláírt e-mailjeim, amelyekben feltételeket szab a szállítási terv elfogadásához, és kedvezményeket szab a helyekre.
Letettem a másolatokat az asztalra.
Nem sikítottam.
Nem neveztem tolvajnak.
A papírok elég voltak.
Don Hilario felállt.
– Tavaly kihagytak egy eladásból, mert magamtól béreltem fel.
Egy másik producer hozzátette:
– Kétszer is „különleges vezetéssel” vádolt meg.
A találkozó kínossá vált.
Rogelio megpróbálta visszanyerni az irányítást.
– Mindenki elfogadta ezeket a feltételeket.
– A nyomás alatti elfogadás nem teszi átláthatóvá a feltételeket – mondta Esteban.
Az igazgatótanács beleegyezett Rogelio üzleti döntéshozatalból való ideiglenes felfüggesztésébe, amíg felülvizsgálják a szerződéseket, díjakat és összeférhetetlenségeket. Jóváhagyták továbbá, hogy a farmerek szabadon kérhessenek szállítási árajánlatokat, és hogy a beszállítókkal fennálló családi kapcsolatokat írásban kell bejelenteni.
Nem voltak bilincsek, és nem is törtek be rendőrök.
Volt valami ennél is realisztikusabb: Rogelio elvesztette az önuralmát.
Két hónappal később egy belső ellenőrzés megerősítette a jogosulatlan vádakat és a családi kapcsolat bejelentésének elmulasztását. Az egyesület több pozíció visszaadását követelte, Rogelio pedig lemondott, mielőtt szavazással elmozdították volna.
Esteban ranch-ja nem kapta vissza automatikusan a szerződést.
Az élet nem mindig jutalmazza meg azonnal azokat, akik helyesen cselekszenek.
Magunknak kellett vevőket találnunk.
Don Hilario azt javasolta, hogy négy tanya szarvasmarháit vonják össze, hogy egy guadalajarai csomagolóüzemmel tárgyaljanak a nagy tételben történő eladásról. Összehasonlítottam a szállítási díjakat, és találtam egy olcsóbb külső céget. Esteban beleegyezett, hogy a csorda egy részét csökkentett haszonkulccsal adja el, hogy elkerülje az eladósodást.
