Miután visszatért La Riberába, egy hírnök egy Beatriz ügyvédei által aláírt levelet hozott: kizárták a gáláról, és elrendelték, hogy tartózkodjon a családi ügyekbe való beavatkozástól. Ez a levél nem törölhette el a jogi származását, de megmutatta, hogy mire volt hajlandó elmenni az édesanyja.

Inés otthagyta az értesítést a munkaasztalon, ahol Alejandro megtanította neki a famegmunkálást.

Aztán Víctor felhívta. A bank éppen elküldte neki Álvaro aktájának másolatát. A csatolmányok között volt egy La Ribera jelzáloggal való meghatalmazás, amelyet állítólag Inés adott ki.

A dokumentum száma helyesen jelent meg. Az aláírása is.

Csak egy probléma volt: Inés sosem írta alá azt a papírt.

3. RÉSZ
Inés alig hallotta Víctort. Elképzelte, ahogy valaki lemásolja az aláírását a ház konyhájában, ugyanolyan könnyedén, mint ahogy Beatriz eldönti, hová üljenek a vendégek. Az ő kívánságai nem számítottak nekik.

„Egy fénymásolat nem elég egy ingatlan jelzáloggal való megterheléséhez” – magyarázta Víctor. „De a meghatalmazás bemutatása bűncselekménynek minősülhet. Értesíteni fogjuk a bankot.”

Inés megkönnyebbülten felsóhajtott. Azt a hazugságot még meg lehet állítani.

Azon az estén e-maileket, szerződéseket és dátumokat rendszerezett. Víctor értesítette a bankot és feljelentést tett. Mivel nem volt bizonyíték arra, hogy ki hamisította az aláírást, Inés nem volt hajlandó vádolni Claudiát. Túl jól emlékezett rá, mit jelent meghallgatás nélkül elítélni.

Pénteken Beatriz éppen egy fadobozt tisztított a műhelyben, amit Alejandro készített neki.

– Nem akarok semmilyen jelenetet holnap – mondta az anyja. – Álvaro hamarosan megköt egy üzletet, ami sok munkahelyet megment.

– Tudta, hogy fedezetként használják az ingatlant?

Beatriz mozdulatlan maradt.

– Az üzletemberek olyan dolgokat csinálnak, amiket nem értesz.

– Ezt nem kérdeztem tőled.

– Mindazok után, amit érted tettünk, tönkreteszed a húgodat?

Beatriz meg sem kérdezte, hogy milyen dokumentumot mutattak be, vagy miért van szüksége valakinek Inés aláírására. Csak a megállapodást akarta véglegesíteni.

„Nem fogom megfizetni a döntéseid árát” – válaszolta.

Beatriz felismerte Alejandro dobozát, és köszönés nélkül távozott.

Másnap Víctor megerősítette, hogy a bank felfüggesztette a tranzakciót, és megtartja a dokumentumokat. Diszkréciót javasolt, de Inés tudta, hogy Álvaro továbbra is egy nem létező garanciát fog ígérni.

Délután döntött: részt vesz a gálán.

Álvaro azt tervezte, hogy potenciális befektetőknek kínál egy projektet, amelyet állítólag “a Salvatierra család ingatlanvagyona” támogat. A La Ribera szerepelt a brosúráiban. Inésnek ezt ki kellett javítania, mielőtt mások pénzt veszítenének.

Este 8:15-kor luxusautók lepték el a bejáratot. Egy kvartett játszott, miközben cavát és krokettet szolgáltak fel a fenyőfák között felfüggesztett fények alatt. Beatriz jótékonysági árverést tartott hátrányos helyzetű fiatalok számára, és a nagylelkűség példájaként pózolt a brosúráknak.

Inés felidézte, hogy évekig adósságként mutatták be az örökbefogadását.

Sötétkék öltönyben lépett be, Víctor és aktatáskája kíséretében. Ők tájékoztatták a szervezőt a birtokra való belépési jogáról, nem Beatrizt.

Klaudia látta meg őket először.

– Anya, itt van.

Beatriz a színpadról beszélt azokról az értékekről, amelyeket „Alejandro átadott a lányainak”. Látva őket, eltűnt a mosolya az arcáról.

– Mondtam már, hogy nem hívtak meg.

Több mint 100 ember előtt a kifejezés minden beszélgetést leállított.

– Nem vendégként jöttem – felelte Inés. – Tulajdonosként jöttem.

Claudia idegesen felnevetett.

– Ne a fantáziálgatásoddal kezdd.

Victor bemutatkozott, és elmagyarázta, hogy a bejegyzett okirat Inés tulajdonjogát igazolja. Bárki igazolhatja ezt a Földhivatalban.

Egy befektető, aki még aznap délután megkapta Álvaro dossziéját, felemelte a kezét.

– Tehát Mr. Serrano nem ajánlhatja fel ezt az ingatlant fedezetként az előléptetése fejében?

– A tulajdonos érvényes engedélye nélkül nem – felelte Victor –. És nem is adta meg.

Álvaro elejtette a poharat. Beatriz lelépett a színpadról, megbotlott a szőnyegen.

– Ezt négyszemközt megbeszélve elintézhetjük – sziszegte a veje.

– Hetek óta négyszemközt beszélsz a bankkal az érdekemben – válaszolta Inés.

Inés elmagyarázta, hogy a bank felfüggesztette a tranzakciót, és egy olyan felhatalmazás hitelességét vizsgálja, amelynek aláírását Inés tagadta. A befektetők elkezdték követelni a pontosítást.

Beatriz megpróbálta visszaszerezni a mikrofont.

„A lányom épp most tért vissza egy nagyon nehéz küldetésről. Összezavarta az apja halála.”

Inés legszívesebben sikított volna. Ehelyett eszébe jutott, hogyan tanította Alejandro arra, hogy kétszer mérjen, mielőtt elvág egy deszkát.

„Nem vagyok zavarban, Beatriz. És nem fogok idegenek előtt beszélni az egészségi állapotomról. A tulajdoni lap be van jegyezve. Ennyi az egész.”

Klaudia törte meg a csendet.

– Apa nem tudta neked adni a házunkat!

– Az övé volt – mondta Victor. – És a végrendeletében más vagyontárgyakat is hagyott, hogy tiszteletben tartsa mindenki öröklési jogát. Apád biztos akart lenni benne, hogy Inésnek olyan otthona van, amit senki sem használhat fel nyomásgyakorlásra.

Claudia körülnézett Beatriz körül bizonyítékok után kutatva, de nem találta.

Aztán Inés megemlítette a bérleményeket.

– Alejandro halála óta az engedélyem nélkül számolsz fel díjat a vendégházakért. Victor elküldi neked a követelést az indokolt összegekkel. Válaszolhatsz a megfelelő csatornákon keresztül.

– Azért csináltuk, hogy fenntartsuk a farmot – mormolta Claudia.

—Az ingatlan költségeit egy adminisztrációs számláról fizetik. Ezt onnan tudod, hogy elküldték neked a számlákat.

Claudia lesütötte a szemét. Inés most először látta őt előre kifogás nélkül.