És pontosan ezért emlékezett Javier erre a pillanatra élete végéig.

Mert az az este, amely azzal kezdődött, hogy 120 ember úgy tett, mintha nem látná őt, végül valami olyasmit tanított neki, amit semmilyen pénzért nem lehet megvenni: néha az, aki visszaadja valakinek a méltóságát, nem a legbefolyásosabb ember a teremben, hanem az egyetlen, aki úgy dönt, hogy nem fordítja el a tekintetét.