„Azt hittem, az a nő segítséget kér tőlem. Valójában azért jött, hogy megmutassa, minden, amit felépítettem, darabokra fog omlani.”
Inés mindig kijavította:
– Senki sem mentett meg senkit. Tisztelte a munkámat. Hallottam a kerekeit. Ezután mindketten úgy döntöttünk, hogy ugyanazzal a szekérrel megyünk tovább.
A műhely falára pedig egy mondatot írtak, amelyet Marisol soha nem felejtett el:
„Az ember értéke nem változik attól, hogy mások már nem ismerik el. Csak arra vár, hogy valaki megtanulja látni.”
