Bevallotta, hogy az ő döntése volt a kirúgásom.
„Alaposan utána kellett volna néznem. Ehelyett a szálloda hírneve miatt aggódtam, és a leggyorsabb megoldást választottam.”
Felajánlotta, hogy visszakapom az állásomat, a hiányzott műszakokért járó teljes hátralékos fizetést, és megígérte, hogy a lopás vádját teljesen törlik a munkaviszonyomról.
Arra gondoltam, hogy nemet mondok.
De aztán Emmára és Lucyra gondoltam.
– Minden írásban – mondtam.
Bólintott.
„Akkor visszajövök.”
Aznap este elhoztam a lányokat a bölcsődéből.
Lucy felém futott, ferde, csillámos koronával a kezében.
„Királynőt csináltam belőled!”
Emma rám nézett.
„Miért mosolyogsz, anya?”
Mosolyogtam.
„Anyunak nagyon furcsa napja volt.”
„Láttál dinoszauruszt?”
“Nem.”
„Egy hercegnő?”
Nevettem.
„Valójában igen.”
„Egy igazi hercegnő?”
Arra gondoltam, ahogy Hercegnő az állatorvos asztalán fekszik, és egy ötezer dolláros gyűrű világít a belsejében.
„Egy nagyon drága darab.”
A lányok izgatott kérdésekben törtek ki, miközben hazafelé sétáltunk, egyikük a kezemet fogta.
Két nap óta először tudtam normálisan lélegezni.
Nem azon gondolkodtam, hogyan fogom fizetni a lakbért.
Nem azon tűnődtem, hogy vajon elveszítjük-e mindazt, aminek az újjáépítésén olyan kemény munkával dolgoztam.
Jól fogunk lenni.
Állandó.
Mindazok után, amin keresztülmentünk, a stabil élet még mindig a világ legnagyobb luxusának tűnt.
