Stratégiát dolgoztunk ki. Büntetőeljárások testi sértés és tulajdonrongolás miatt. Polgári perek kártérítésért. Távoltartási intézkedések. Kilakoltatási eljárások.

A következő hívásom Mike Harrisonhoz, a lakatoshoz szólt. „Sürgősségi szolgálat. Ma minden zárat ki kell cserélnem .”

– Hány emberről beszélünk?

„Nyolc perc múlva tíz. Tönkreteszik a konyhámat.”

„Többre van szüksége, mint egy lakatosra, Ms. Monroe. Erősítésre van szüksége. Hadd intézzek néhány telefonhívást.”

Harmadszorra a biztosítási ügynökömhöz telefonáltam. „Ez nem felújítás” – mondtam neki. „Ez több mint 70 000 dollár értékű ingatlan rosszindulatú megrongálása. Küldjenek nekem mindent.”

Délután 3-kor már a szállodai lakosztályomból intézkedtem a válaszadásról. James nyomozója, Torres, videót küldött nekem a házamból. A pusztítás nagyobb volt, mint amit valaha láttam.

– Van még több is – mondta Torres. – Beszéltem a szomszédaiddal. Mrs. Chennek a szomszédból van egy csengőfelvétele, amin éppen teherautókba pakolják a készülékeidet. Elég visszataszító. Tiszta arcok. Rendszámtáblák. A mostohaapád irányítja az egészet.

A negyedik hívásom a Channel 7 információs vonalára érkezett. Lindsay Cruz, oknyomozó riporter. „Lindsay, Rachel Monroe vagyok. Emlékszel arra a sztorira, amit a vállalkozói csalásokról akartál írni? Van valami nagyobb is. Egy elismert szakembert a saját otthonában támadtak meg, miközben a családtagok dokumentumokkal együtt tönkretették az ingatlanát.”

„Ha ma este 7-re tudtok stábot hívni nálam” – mondta –, „akkor az egészet lefilmezhetitek.”

Utolsó hívásom a bankomhoz szólt. Átutaltam pénzt, engedélyeztem egy nagyobb összegű felvételt, és befagyasztottam a hitelkártyákat, amelyeket korábban ostoba módon Kimmynek használtam.

Este fél hatra már Mike furgonjában ültem a biztonsági csapatával. Marcus, a vezető tiszt, a zúzódásos arcomra nézett. „A cél az, hogy minimális konfrontációval biztosítsuk az ingatlanodat. De ha azt állítottad, hogy megsemmisítették, lehet, hogy nem fognak csendben távozni.”

Megálltunk, és azt láttuk, hogy a pusztítás folytatódott. A kocsifelhajtón most egy konténer állt, tele a konyhám maradványaival.

– Showtime – mondta Marcus.

Formációban haladtak. A furgonból néztem, ahogy Marcus kopog a bejárati ajtómon. Kimmy válaszolt, látható zavarral. Marcus nyugodt maradt, és felmutatta a kilakoltatási értesítést. Ray megjelent mögötte, kidülledt mellkassal.

Aztán Ray meglátott a furgonban. Az arca eltorzult a dühtől, ahogy Kimmy mellett eltolta magát, és végigviharzott a kocsifelhajtón. Marcus simán megelőzte.

„Uram, össze kell szednie a holmiját, és el kell hagynia a területet.”

„Az ott bent a lányom! Ez családi ügy!”

„Ő a háztulajdonos. Maga birtokháborítást követ el. Értesítettük a rendőrséget.”

Mintha csak jelre várt volna, Lindsay híradós furgonja befordult a sarkon. A kamera már gurult, ahogy a csapat kiérkezett, és megörökítette Ray vörös arcát, ökölbe szorított kezét.

– Mr. Garner – kiáltotta Lindsay –, meg tudná magyarázni, miért rombolja le Ms. Monroe konyháját?

Ray megfordult, meglátta a kamerákat, és előtérbe került a nyilvános szerepe. „Ez egy félreértés. Felújításokban segítünk. Család segít családnak.”

– Akkor miért van Ms. Monroe arca zúzódásokkal? – erősködött Lindsay. – Miért jönnek a rendőrök?

Két járőrkocsi érkezése véget vetett minden színlelésnek. Kiszálltam a furgonból, megmutattam nekik Dr. Morrison dokumentációját. Torres megjelent a tabletjével, és videót mutatott a rendőröknek a pusztításról.

– Asszonyom – mondta a rangidős tiszt –, feljelentést kíván tenni?

Rayre néztem. Kimmyre, aki teátrálisan sírt a kamerák előtt. Derek stábjára, akik megpróbáltak elosonni.

– Igen – mondtam tisztán. – Bántalmazás. Roncsolás. Lopás. Birtokháborítás. Az egész.

Rayt letartóztatták. Kimmy arról üvöltözött, hogy tönkretettem az életét. Derek megpróbálta azt állítani, hogy csak parancsokat hajtott végre. A rendőrök nem hitték el.

Ahogy a rendőrautók elhajtottak Ray őrizetében, miközben Kimmy és Derek felügyelet mellett bepakolták a gyerekeiket a furgonjukba, én a romos konyhámban állva valami váratlan érzés fogott el. Megkönnyebbülést éreztem. Többet tettek tönkre, mint az én konyhámat. Megszegtek minden kötelezettséget, amit talán éreztem volna, hogy kapcsolatot tartsak fenn azokkal az emberekkel, akik a sikeremet valami olyasminek tekintették, amit inkább meg kell ragadni, mint ünnepelni.

5. fejezet: Az utóhatás
A Grand Fairview lett a főhadiszállásom. James másnap reggel pontosan 7-kor érkezett meg.

– Rayt tízkor állítják bíróság elé – mondta. – A testi sértés vádja megalapozott. Feltételeket követelünk. A kapcsolattartás tilalmát elrendelő végzést. Maradjon távol az ingatlanától. Úgy tűnik, Ray ellenségeket szerzett a városrendezési hivatalban. Többen is örülnek, hogy bilincsben látják.

Ezután megérkezett a biztosítási szakértőm. „Ez szándékos rongálás” – mondta a videót nézve. „Minimum 90 000 dollárról beszélünk. Ez nem tartalmazza a szerkezeti javításokat.”

Délutánra Lindsay műsora leadódott. A telefonom interjúkérésekkel csörgött. „Irányítsd a történetet” – tanácsolta James.

Első megállóm a megrongált otthonom volt. Nappali fényben a pusztítás még súlyosabb volt. Kimmy leltárával megtelt az irodám. Derek szerszámai minden sarkot elfoglaltak. Még a garázsomat is kifosztották.

Végül anyám szólt. „Hogy tehettél ilyet?” – kiáltotta. „Ray börtönben van! A gyerekek traumatizáltak! És miért? Egy konyháért? Segíteni próbált!”

„Megtámadt, anya. Vannak orvosi dokumentációim. Vannak tanúim.”

„A pénz. Csak az érdekel téged.”

„Nem, anya. Engem a tisztelet érdekel. Engem az érdekel, hogy ne bántalmazzanak a saját otthonomban. Kimmy vállalkozása tönkrement. A hírneve már jóval korábban tönkrement.”

– Mit kellene tennem? – suttogta.

„Amit csak akarsz. De ha ez azt jelenti, hogy Ray pártját kell állnod az enyém helyett, ne számíts rá, hogy én is benne leszek.” Letiltottam a számát.