Teresa azonban már 5 napja Valenciában tartózkodott a nővérénél, amikor állítólag aláírta.

Álvaro úgy érezte, hogy hirtelen minden a helyére került.

Viktóriának nem kellett Teresa pénze.

Azt akarta, hogy mindenki elhiggye, Teresa többé nem képes döntéseket hozni.

És ha rá tudná venni Álvarót, hogy feleségül vegye, miközben a matriarcha jogilag háttérbe szorul, akkor közvetlen útja nyílna a csoport feletti irányításhoz.

De Marcus még nem fejezte be.

Az asztalra tett egy fényképet, amelyet aznap délután készített a garázsban.

Victoria átnyújtott egy borítékot Sergio Lamasnak.

A hátoldalon, kézzel írva, egyetlen mondat állt:

„Végső jelentés: péntek.”

Péntek 36 óra múlva volt.

Ugyanazon a napon, amikor Álvaro nyilvánosan be akarta jelenteni az eljegyzését.

3. RÉSZ

Másnap reggel Álvaro megváltoztatta a szabályokat anélkül, hogy Victoria észrevette volna.

Egy rutinvizsgálat ürügyével elküldte Teresát egy megbízható magánklinikára. Sergio Lamast nem engedte a közelébe. Egy független neurológus, egy geriáter és egy toxikológus áttekintette a gyógyszereit, a vizsgálati eredményeit és az Inés által megtartott buborékfóliákat.

Dél előtt megszületett az eredmény.

Teresa nem mutatott a progresszív kognitív hanyatlásra utaló jeleket.

Ami viszont felmerült, az egy nem megfelelő nyugtatókombináció volt, ami zavartságot, álmosságot és memóriakiesést okozhatott.

Senki sem említett balesetet.

Az sem volt szükséges.

Álvaro az anyjával szemben ült egy külön szobában. Teresa sötétkék kabátot viselt, hátrafésült haja volt, és dühös arckifejezése volt, amit Álvaro furcsán megnyugtatónak talált.

„Meddig?” – kérdezte a lány.

– Úgy gondoljuk, hogy 8 hét.

Terézia lehunyta a szemét.

–Tudtam, hogy valami nincs rendben. Ködös fejjel ébredtem. Victoria folyton azt hajtogatta, hogy öregszem.

Álvaro lesütötte a tekintetét.

– Én is hittem benne.

– Nem – felelte az anyja. – Azt hitted, gondoskodik rólam. Ez nem ugyanaz.

Ez a mondat jobban fájt neki, mint gondolta.

Álvaro évekig egy egyszerű ötletre építette hírnevét: minden kockázatot kézben tartani. De nem látta, mi történik az irodájától 20 méterre.

Terézia megszorította a kezét.

– Ne büntesd magad azért, mert megbíztál benne. Csak akkor büntesd magad, ha miután megtudtad az igazságot, elfordítod a tekinteted.

Álvaro felnézett.

Nem akartam megtenni.

Délután 2 órakor összehívta ügyvédjét, Marcost, és egy közjegyzőt, aki évek óta a családdal dolgozott. Áttekintették az állítólagos értékesítési engedélyt. A dokumentum valódi levélpapírt, helyes belső kódot és szinte tökéletes aláírást használt.

Majdnem.

A közjegyző egy apró részletre mutatott rá: Teresa mindig enyhén felfelé dőlve írta alá a második vezetéknevét. Ebben az okiratban az aláírás lefelé dőlt.

Ezután ellenőrizték a fájl metaadatait.

Victoria laptopján készült.

3 alkalommal módosítva.

Az utolsó kiadás felhasználóneve „SLamas” volt.

Ez már nem volt belföldi gyanú.

Ez egy szerkezet volt.

Álvarónak pedig tudnia kellett, meddig jutott el.

Ezért tartotta meg a vacsorát péntekre.

Viktória hitte, hogy ez lesz a győzelmének estéje.

A ház tele volt családtagokkal, a csoport vezetőivel, a család barátaival és két társasági újságíróval, akiket meghívtak, hogy tudósítsanak az eljegyzési bejelentésről. Ibériai sonka, fehér virágok, poharak cava, és egy kvartett játszott az ablakoknál.

Teresa egy botra támaszkodva jelent meg.

Viktória odalépett hozzá, hogy megcsókolja.

– Remekül nézel ki ma.

– Én is jobban nézek ki – felelte Teresa.

Ez volt az első jel, amit Viktória nem tudott értelmezni.

A második alkalom akkor következett be, amikor Inés feketében lépett be a szobába, de nem tálcát vitt, és nem is viselte az egyenruháját. Lucía kezét fogta.

Viktória megdermedt.

Álvaro figyelte, ahogy a tekintete a lányról az anyára, az anyáról Teresára, majd Teresáról vissza rá vándorol.

Azon az éjszakán, először, egyikükben sem talált félelmet.

Álvaro megvárta, amíg mindenki elfoglalja a helyét.

Aztán egy kanállal finoman megkocogtatta a poharát.

– Mielőtt bármit is bejelentenék, szeretnék beszélni az anyámról.

Victoria elmosolyodott, de ujjai megszorultak a pohár szárán.

– Néhány héttel ezelőtt – folytatta – valaki úgy döntött, hogy Teresa de la Vegát képtelennek kell feltüntetni a vagyonának kezelésére.

A szoba elcsendesedett.

Victoria röviden felnevetett.

– Álvaro, drágám, talán még nem ez a megfelelő alkalom…

– Pontosan ezért jött el most az ideje.

Egy képernyőn megjelentek Teresa hálószobájának éjszakai bejáratai.

Ezután a kamerák lecsatlakoztak.

Ezután az átigazolások az Albor Servicios Sanitarioshoz.

Aztán a garázs fotója.

Viktória letette a poharat az asztalra.

– Ez semmit sem bizonyít.

-Igazad van.

Álvaro intett.

A közjegyző felállt és megmutatta a hamisított meghatalmazást.

– Ez kezdi bizonyítani.

Viktória mosolya lehervadt.

–Azért készítettem el a vázlatot, mert Teresa segítséget kért tőlem.

Teresa szárazon felnevetett.

– Még egy szalvéta kiválasztásához sem kérnék segítséget.

Mormogás futott végig az asztalon.

Viktória stratégiát váltott.

A szeme megtelt könnyel.

– Csapdát állítasz nekem.

– Nem – mondta Álvaro. – Te állítottad a csapdát. A probléma az, hogy egy hároméves kislány találta meg a fonalat.

Lucía, aki Inés mellett ült, megölelte a nyuláját.

Viktória ránézett.

Alig 1 másodperc volt.

De Inés azonnal felkelt és a lánya elé állt.

Ez a gesztus lefegyverzett valamit Álvaro belsejében.

Inés hónapokig félt, hogy elveszíti az állását. Ennek ellenére megőrizte a bizonyítékokat.

Megvédte Terézt.

Megvédte a lányát.

És senki sem védte meg őt.

Álvaro a vendégek felé fordult.